Balin könnyű elfelejteni, hogy Indonézia 85% feletti mértékben iszlám ország, iszlám szokásokkal. Ha az ember kimozdul a szigetről (vagy akár felmegy az északi oldalra), rögtön előugranak a jelentősen eltérő vallási szokások.

Mivel szombaton ünnepelték a balinéz új év végét (Galungan - Kuningan) és várhatóan május 6-17 között teljes közlekedési lezárás lesz Idul Fitri miatt (Ramadán böjt + muszlim új év), most kellett elindulnunk világgá. Nem is tudtuk, mennyire oda jutunk.

A Gili Szigetek (Gili "sziget"-et jelent helyiül, így a név: Sziget Szigetek...gondolom, a holland telepesek nem értették meg magukat a bennszülöttekkel teljesen jól) Balitól keletre található 2 órányi hajóútra. Három szigetből áll: Gili Trawangan a buli sziget, Meno és Air a két kihaltabb-csendesebb...volt régen. Korábban a 2018-as földrengés után voltunk itt, amikor a szigetek épületeinek jó része leomlott, köztük a kikötők is. De tekerjünk kicsit vissza az út elejére.

Hosszú hétvégére mentünk át most. A hajó társaság heti 3 hajót indít Padang Bai-ból, és fejenként 600k (12e Ft) a retúr jegy, amiben buszos transzfer is van bárhonnan a (sok faluból álló) városból. Ehhez jön még a kötelező Covid-19 teszt, amit a kikötőben is el lehet végeztetni indulás előtt 250k-ért (5e Ft). Ezzel oda-vissza meg is vagyunk. Foglaltunk szállást is, nagyjából a buszból, azok kb. napi 2-3.000 forint naponta/fejenként reggelivel együtt tengerparton (ez olyan közép-körüli ár). Ennyit tudtunk előre.

A vírus teszthez a pálcás-torkos verziót használták, egyáltalán nem volt kellemetlen, és percek alatt elkészültünk vele (hmmm...biztos nem figyeltem meg eléggé, de nem láttam a közelben sem steril labort, sem mobil PCR gépet (ennek oka lehet), de mindenképpen örültünk a negatív leletnek, mert ez azt jelentette, hogy mehetünk nyaralni. Gabinak egyenesen oda sikerült eljutnia, hogy sorba állt, befizette a díjat, és már meg is kapta a kinyomtatott névre szóló negatív leletet, miközben kimaradt a mintavétel. Bámulatos, hol tart már a tudomány! :-) Tőle egész hétvégén távolságot is tartottunk emiatt! :-D

A két óra hajókázás után Gilire érve elsőre a fejlődést láttuk meg: felépült az új kikötő, és ezek szerint vége lesz a leginkább romantikus résznek, amikor beugrasz a vízbe a kijutáshoz és fejtetőn hozzák utánad a csomagokat a partra. Most még így ment, de ki tudja meddig!

Másodiknak az ürességet. Napi 8-10-15 hajó vitt 50-150 turistát utanként minden egyes nap a szigetre, ami most 2-3 hajó, harmadig töltve, heti 3-szor. Ha Bali üres, akkor nem tudom Gili micsoda. Annyira nem voltak rajta emberek, hogy a parti sétányon - ahol az éttermek, bárok, kávézók vannak - is alig találkoztunk emberekkel a szállás felé. Őrület! Jó, nappal volt, a napsütés miatt biztos kevesebben jönnek ki...de a tengerparti nyugágyakban sem szopogatott kókuszt a nép.

Szinte minden szállás üres, akár helyeben is lehet foglalni bárhova, és naponta váltogatni. Eleinte mi is ezt akartuk tenni, de aztán túl lusták voltunk, és maradtunk végig a fenekünkön. Mégis csak a parton volt, onnan hova menjünk még közelebb bármihez is? A tengerpart gyönyörű, türkiz kék vízzel, csak néha ment rajta át egy-egy hajó, és pont arra a napágyra tudtunk feküdni, amire kedvünk volt. Étteremből alig van nyitva néhány, és az is üresen állt. Szerencsére néhány nagyon jó étterem kibírta a "telet" és helyi, olasz vagy indiai ételek kiváló minőségben is a menün tudtak lenni (két legjobb: Pizza Regina, Jali Kitchen). Két evés között lehet naplementét nézni, tengerben hintázni, minigolfozni, darts-ozni, ping-pongozni, lovagolni, kerékpárt bérelni, minden mennyiségben fürdeni, és még sorban sem kell állni ezekhez most.

A búvár bázisok próbálnak legalább néhány naponta összeszedni egy-egy csapatra való embert, de hiába áll ugrásra készen a természet, tele rögtön a parton fetrengő méter feletti teknősökkel, vagy könyöknyi kalmár halakkal, esetleg közepes cápákkal, nincs ki ugorjon. Amikor viszont megy a járat, szinte az egész világ összegyűlik egy kis bárkán. Vasárnap kimentem megnézni a közeli hajó roncsot, egy brazil-chilei-argentín-spanyol-francia-olasz-angol-osztrák-indonéz csapattal, ami nyilván bámulatos út volt. A csodák a víz alatt vannak, sehol egy vírus, sehol egy lezárás, csak a végtelen tenger és a meleg víz.

Rögtön első este rájöttünk, hogy valami nem tökéletes. Emlékeztünk rá, hogy Ramadán van, csak nem tudtuk, hogy mi az a gyakorlatban, és azt sem, hogy 40 napig tart. Hihetetlen, hogy Bali mennyire el van szigetelve az ország többi részétől! A 40 napos böjt alatt napközben tartózkodnak az evés-ivás-szeretkezés-rossz gondolatok kártékony hatásaitól, amivel nem is lenne baj, ellenben este megosztják egymással a vacsorát, összegyűlnek a mecsetben és imádkoznak, felolvassák a Koránt, amivel nem is lenne baj, de közben a hangos bemondóban is ezt teszik. Szinte folyamatosan, éjfélig, vagy tovább. Aztán csend.

Egészen hajnali fél 3-ig, amikor váltott ritmusban kezdték ordibálni a "rádióban", hogy "suḥūr, suḥūr, suḥūr-suḥūr, suḥūr" (ébresztő reggelihez)...de tényleg? Aki nem eszik sötétben, az ugyebár nem ehet nappal, másképp nem megy a Mennyországba (vagyis nem kap bűnbocsánatot), ezért hajnalban kell kelniük. Nekünk is kötelező tudni erről. Később, úgy 5 körül elkezdték beolvasni a helyi híreket (szerintünk), aztán megint pár óra csend. Elég strapás dolog, ha az ember aludni akar! Érdekes kulturális kiruccanás lett így az útból, de végül is, azért is utaztunk messzire, hogy megismerjünk más népeket és szokásaikat...

Ja, ha már a messzire utazásról van szó, a szállásunkon egyébként ez fogadott minket első nap:

Este kiderült, hogy hiába megy le a nap, nem jön elő senki. Az utcák így is végtelenül üresek voltak, az éttermek maradtak kihaltak. A Ramadán korlátozza az utazást is, a szigeten lakó külföldiek szerint az ünnepek után (meg előtte is) vissza fog térni legalább egy kis élet, némi esti zenével és bár-élettel, de az még két-három hét. Mivel az új év ünnepe (Eid al-Fitr, Idul Fitri) van a 40 nap végén, amikor szabadságok, utazások és család látogatások közben engedi ki a böjt strapáját a nép, a kormány úgy döntött, hogy inkább legyen egy kötelező utazási tilalom is két hétre, amikor még a hajó és vonat járatokat is lezárják majd, hogy tuti ami tuti, senki se menjen pénzt költeni az olyan távoli helyekre, mint Gili, Lombok, vagy Komodo...ha már pénz nincs, legalább vírus sem lesz.

Ellenben, júliussal tervezik nyitni az országot korlátozottan a turisták számára, meg majd az iskolákat is. Jelenleg a beutazáshoz a vízum 120-140e Ft, meg 2 negatív teszt és 5 nap hotel-karantén Jakartában előtte. Nem lehetetlen bejönni, csak nagyon kell akarni. Utána két lehetőség lesz: vagy minden jobb lesz tőle, vagy minden rosszabb...kiderül. Mindenesetre, a következő évszázadban nem valószínű, hogy ezeket a helyeket ennyire üresen és nyugisan meg lehet majd nézni, most mindenképpen érdemes.