Átmentünk 5 napra a mesés Gili Szigetekre. A sziget-hármas Lomboktól 1 km távolságban fekszik: Gili Trawangan, Gili Meno és Gili Air (Ayer). Szerintem mókás a nevük, mivel a Gili helyiül "szigetet" jelent, vagyis: Sziget Szigetek. Valószínű, hogy a kedves felfedező kérdezte a helyieket: Ez mi? Ők meg: Gili ez, Gili az meg Gili amaz...mire hősünk: ahhh, akkor ez a Gili Szigetek!

Több helyről mennek oda hajók, és az indulás helyétől függően 1-2 óra az út. A legolcsóbb mód a menetrend szerinti állami hajó, de az nagyon lassú. A második szint a szintén menetrend szerint közlekedő gyors hajó "fast boat", vagy ahogy a sofőrünk telefonjában szerepelt: "fas but". Ezek 4-7 motorral felszerelt 80-100 fős ladikok.

A kollégák a világon mindent, de mindent megpróbálnak, hogy pénzt szedjenek le rólunk. A szórólapon egy oda-vissza út ára 1.2M rúpia (21e forint). Ezt szinte bárhol le lehet alkudni 6-800e környékére. Ennyiért két dolog is benne van az árban: 1) a hajóút ára, 2) a transzfer ára oda-vissza a kikötőig. Ez akár egy másfél-két órás autóút is lehet, szóval megéri odafigyelni. Igaz, hogy a túra szakadt kibuszokkal történik, de akkor is "ingyen van". Nekünk az alku után még jöttek "kiegészítő dolgok": máshonnan indul a hajó, oda többe kerül az autó stb. a végén 750e-t fizettünk ki egy Amed -> Padang Bai (1 óra) autó, hajó Gili oda-vissza, Padang Bai -> Denpasar (1 óra) transzferért.

Aztán Gilire érve láttuk, hogy onnan a kikiáltási ár a fél útra alku előtt 250e. Szóval, reálisan 5-600e lenne a nyertes szám. Sebaj!

Trawangan a leginkább lakott sziget, rengeteg étterem, bár, búvár központ van rajta. Az árak teljesen átlagosak Balihoz képest (nem Kuta meg Seminyak, hanem a többi rész). A sziget körül a filmekből ismert fehér homokos türkiz vízű part van. Az apály-dagály miatt a nap egyik felében a korall zátony miatt a kinti víz nehezebben megközelíthető úszva (gumi cipővel át lehet sétálni), amúgy meg fél-egy méteres vízben csodálhatjuk a halakat.

A szigetek érdekessége, hogy ki van tiltva róluk a benzines forgalom. Ez eredetileg öszvéres kocsikat jelentett, amit ki is próbáltunk egyszer, de az 190 körüli magasságunkkal (nem Gabi) nagyon problémás volt bent ülni, ha meg kilógattam a fejem oldalt, akkor elcsapta a szembe jövő horse-and-carriage. A sziget egyik oldalán egy út kb. 2.000 forint, a másik oldalra átmenni ennek duplája. A másik közlekedési mód a bicikli. Az egész szigetet 40 perc alatt tekertük körbe, és hol elsüllyedtünk a homokban, hol át kellett tolni egy kikötő mólóján, de körbe lehet érni. Az új módi pedig a nesztelenül suhanó elektromos motorok. érdekes keveréke a középkornak és a sci-finek.

A földrengésben leomlott házak mellett

A szigeten egymást érik a szélsőségek. A lepukkant bodega / hostel sorok mellett ötcsillagos szállodák és apartman hotelek is vannak mesés kilátással és medencékkel. A parti fövenyen naplementés és napfelkeltés éttermek vannak (amit a kedves vevő szeretne, hiszen az egész sziget olyan, mint a Kis Herceg meg a széke a bolygóján), egy utcával beljebb meg a helyieknek szánt rizses-tésztás faszékes kifőzdék.

Az epületek 30%-a semmisült meg, és további 40% rongálódott meg az idei augusztus-szeptemberi "Lomboki Földrengésben", ami egyenként 6.5-6.9 közötti 1 elő-, 1 fő-, 2 utó- és egy további rengésből állt, ezreket ölt meg (itt 9 halálos áldozat volt) és 200.000 ember lakása lett lakhatatlan összesen. Szóval mozgalmas volt. Idén már Balin is éreztünk kisebb rengéseket, amiknek itt volt a középpontja. Egyik este vacsora közben is meg utána italozás közben is éreztünk egy-egy rengést, amikről kiderült, hogy 10km távolságban voltak és 3.3 körüliek. Segíti a jó emésztést! :-)

A nyáron leomlott móló mellett a lebegő móló

A szigetek kikötői környékén ki van halasztva a korall, ezért ott a halak száma is kevesebb, de a többi rész kárpótol ezért. 100e rúpiáért el lehet menni egy öt órás túrára a három sziget körül, aminek jellegzetes megállói a "víz alatti szoborcsoport", a "hajóroncs biciklivel", a "korall halakkal" és a "teknős pont" szokott lenni. Meno-n szinte semmi nincs, csak pár étterem és tucatnyi szállás (a Nászutas szigetnek is hívják...nos, én Trawanganra mennék), Air pedig egy közepesen kiépült sziget, aminek most éppen tele volt a víze műanyag szeméttel, vélhetően Lombokról.

A földrengés áldozatainak állított szobrok

Teknősök. Na, azok itt vannak dögivel. Először mosolyogtam, amikor az árus azt mondta, hogy "garantált teknős látás", aztán kiderült a megoldás. A parton végig úszva 12 darab 80-100cm teknőcöt számoltam meg, és nem úsztam végig (mert szembe jött egy marék medúza). A túrákon a kedves vezető meglát egy teknőcöt, lemegy a víz mélyére, ahol teknőc koma a hátát napoztatja éppen 6-8 méter mélyen, meglökdösi, mire az felúszik levegőért és a kedves turisták filmezhetnek. Vivát! A naturista modellben, mikor már tudod merre vannak, akkor elúszol hozzájuk, és megvárod amíg feljönnek maguktól. Szenzációs látvány a levegőért kibukkanó teknős. Vesz három-négy lélegzetet és megy vissza. Ha nem rohansz oda, mint egy elmebeteg szelfi-vadász, velük is lehet úszni. Egyik alkalommal végig tudtuk nézni úgy fél órán át, amint két méter mélyen az egyikük meggyepálja a korallt ebédre. Elég komoly darabot kitépett a falból, a halak legnagyobb örömére.

Majd, ez az ebédelő "vér-teknős" levegője fogytán elindult egyenesen Gabi felé, aki így a világ leglassabb növényevőjének átható tekintete elől mögém menekült egy hangos nyüszítéssel, ami a vízen keresztül is hallatszott. Annyira megszokta a jelenlétünket az előző 10 percben, hogy karnyújtáson belül jött fel a víz tetejére. Amikor másodszor jött fel, és ismét Gabit vette célba, leröhögtem magamról a maszkomat :-).

A sziget nyugati felén amúgy laknak manták (rája) is, közel négy méteres farokkal (képek alapján), és észak-nyugaton van a sokat mondó "shark-point" is (cápa). Oda nem volt időnk elmenni, majd legközelebb. Az igazi zord hal nem a cápa, hanem a Trigger Fish. Egy kis színes hal, ami kétszer is megtámadott minket. Mindkettőnk lábujjába belekapott, ami egy 8-10 centis dísz-úszótól bátor tett. Ez a látvány is vízbefulladósan röhögős. A hal területet véd amúgy, és elkezd feléd úszni, mint egy pszichológiai zavaros cápa, harapdálva a vízet, majd ezt megismétli körözve előre-hátra. Az egyetlen gondolatod: "ez normális???". Mókás volt.

A víz tele van érdekességekkel amúgy, ha jobban elkezded figyelni az apróbb dolgokat is. Az egyik teknős bámulása közben például feltűnt, hogy egy kis páfrány kinézetű valami elekzd hadonászni a vízben a kb. 12 levelével....majd ezzel a csápoló mozgással elúszott. Az evolúció egy zsákutcája. Az egész volt vagy 6-8 centi, és képes volt úszni. Ebből persze az is kiderült, hogy az a növény valószínűleg állat volt.

Biztos tudnék sokat mesélni a helyi konyháról, ha nem egyfolytában olasz étteremben ettünk volna. Amikor meg nem abban ettünk, megbántuk, szóval inkább. A legjobbak a Egoiste és a kikötőtől délre egy Italian Eatery feliratú, aminek nem emlékszem a nevére. A parton végig élő zene, este clubok, és a földrengésben leomlott epületek látványa szórakoztatja a népet. 3-5 napos túrára kiváló hely!

Nincs Bali/és környéke hinta nélkül

Az út vissza hosszabb, mert a hajó megáll a többi szigeten és Lombokon is, meg még késett is egy órát, de aztán befutottunk Padang Bai-ba. Ahol is...a beálló hajóra rávetette magát 20-30 szállító ember. Már a partról kiabáltak, hogy ki hova megy, mivel megy. Némelyikük a hajó ablakán fél testtel bemászott és onnan próbált jegyet elkérni az utasoktól. Mivel apukám lábai sebesek voltak, nálam a nagy bőrönd megatöbbi, jól jött volna egy kis segítséga kocsikhoz. Hagytam is, hogy az egyik figura mutassa az utat. Aztán jött egy másik figura, hogy "a busz 3-4 óra, meg még itt is kell várni 1-2 órát, meg ha fizetünk, ők úgy elvisznek szívesen, hogy nagyon". Mondtam, hogy a busz ingyen van, azzal akarunk menni, "na de, az rossz, meg bla-bla". Ekkor nagyon elküldtem őket a pék lábába. Ott szenvedünk, ezek meg hazudnak és péntz akarnak leszedni rólunk. 10 percen belül indultak a buszok és pont 1 óra volt az út, mint bármilyen autóval. Az oké, ha alkudozunk és jobbat ad, de ha hazudik, az nem oké. Szóval: 1) a buszos emberek nem kérik el a jegyedet és 2) "Shuttle" feliratú tábla van náluk.

Nagyszerű út volt, vissza fogunk menni!