Mivel már nagyon uncsi volt, hogy a) vagy nem írok semmit, mert itthon ülünk, b) vagy valami vírusos lesz, ami meg már unalmas néha, kerestem valami hosszabb távú témát.

Évente (kivéve 2020 őszén) 20-35 éves diákok százai érkeznek Indonéziába a világ minden tájáról, hogy tanuljanak valamit a helyi kultúrából az indonéz állam által rendezett Darmasiswa program keretében. Egy részük, mint Gabi is, nyelvet tanul egy évig heti 5 napban, mások főzni tanulnak, vagy éppen a művészeti ágak egyikét (tánc/zene vagy festés).

Egyik ilyen diák Martin barátunk, aki Bulgáriából érkezett és egyszerre kapta meg az ösztöndíjat a barátnőjével együtt. Megkértem, hogy küldje el azokat a munkákat, amiket a denpasari Művészeti Egyetemen készítettek eddig szeptember óta. Íme a balinéz művészet egy kis cikkelye egy külhoni keze által:

 A balinéz batik festés jellemzően élénk színeivel kedvelt ajándék célpontja a hazafelé repkedő turistáknak. Ez az alkotás egy balinéz mintás sál, amit csepegtetéses technikával készítettek el, és ránézésre egy kakasviadalt ábrázol. A viadalok Bali nagy részén mára már tiltva vannak, tehát havonta néhányszor lehet csak látni őket. Ilyenek ezek a szabályok Indonéziában :-).

A balinéz táncokhoz - amik itt a színházat is jelentik, hasonlóan a Japán-Kínai gyökerekhez - előszeretettel használnak maszkokat. Jellemző volt, hogy egy neműek játszották a darabokat (mint a görögöknél, csak itt nők). Hasított fából és növényi festékekből készül el a fenti nyers darabból a lenti királyi maszk:

Bámulatos, mit ki nem lehet hozni egy darabka fából! Itt jegyeznénk meg a jól láthatóan szembe tűnő bajusz dolgot. Nem ember, akinek itt nincs (vagy király). Valahogy bele vannak szerelmesedve ebbe a nagyszerű arc-díszbe. Szerencsére a vízumhoz nem kellett.

Egy másik érdekes technika. Bőr darab kiszabva (egészen pontosan vájva), amit utána 3-4 rétegben festenek be akril festékekkel. A dísz része volt majdnem minden Ramayana-király fejdíszének. A Ramayana egyike a két ősi szanszkrit eposznak, amiben Rama-t először 14 évre elűzik otthonról a gonosz mostoha kérésére, majd visszatérése után királlyá koronázzák (ez kissé túl rövid összefoglalás volt, de ez nem az a poszt, ld: magyar népmesék, vagy görög eposzok). A díszt magát szokták még övön viselve is hordani.

Végül, egy kicsit nagyobb lélegzetvételű alkotás: Ramayana története (üres vászonnal indult :-))

Sita (bal) éppen elküldi Laksmana-t (középen) hogy mentse meg a testvérét Rama-t. Közben Rahwana (jobb) két szolgálójával (testvérei) éppen egy fa mögül hallgatják ki a beszélgetést és próbálnak belőle hasznot húzni (mivel ők a rossz fiúk).

A legjobb az egészben, hogy nem kell feltétlenül művészként érkezni a szigetre, mégis, egy év után úgy mehet haza az ember, hogy annak érzi magát...ha lesz megint poszt-covid Darmasiswa program, érdemes lesz rá jelentkezni.