A blog több mint száznyi posztjának célja az volt, hogy ne a reklám Balit mutassa be az embereknek, amit minden vinyl borítású prospektuson láthatnak, hanem a valódit. No, most van belőle bővenAhogy a brit tévében mondták: A világ most egy dolgot kér tőled, hogy maradj otthon és nézd a tévét és tölts időt a családoddal! Ennyit. Mennyire bonyolult dolog ez?

(az eredeti állapothoz képest közben voltak változások, erről kommentek lentebb, gratulálunk a jó döntésekhez! a szerk.)

Foglaljuk össze a rövid elő-történetet:

Indonézia a legalacsonyabb fertőzöttségű és halálozási számú ország volt jó ideig a maga 270m lakójával. Ennek több fő oka lehetett. Az első, hogy a nép (jó része) megy a helyi gyógyítóhoz, ha baja van. Az meg felír neki egy hátvakarást és elküldi haza. Ha ott hal meg, akkor átlagos statisztikai halott lesz belőle. A másik alap ok pedig az volt, hogy a kórházakban nincs tesztelési lehetőség. Három laborban végzik a teszteket, egy-két hét alatt, vagy három. Szóval, mire pozitív lett, már három hete csak közepesen van karanténban a kórházban.

A kormány két hete beismerte, hogy azért nem közölték a valós adatokat, hogy a nép nyugodt maradjon (plusz, mert nem tudják). Előtte az volt a hivatalos verzió, hogy Indonézia azért nem kapja el a betegséget, mert a nép imádkozik minden nap többször is (95% muszlim...és lehetőleg nem egyedül teszi ezt). Aztán egy hete megérkezett az első teszt kit kupac is kínából: 150.000 darab. Minden fél-ezredik embert le tudnak tesztelni egyszer. Mármint, majd egyszer, mivel Balira például még nem érkezett meg ilyen kit. Mert Bali még jobban hívő, lehet, hogy azért. Vagy azért mert a nép nagy gyógyító nője nyilatkozta, hogy ő "megeszi a vírust Indonéziáról".

Balin a halálozási arány két napja, a hivatalos számok szerint 50%. Négy fertőzött, akikből ketten meghaltak, és kettőről még nem tudják mi a vége. Lehet akár 100% is :-). A kórházakban egyelőre nincs felhajtás. Egy helyen egy beteg (nem a 4-ből) írta, hogy szerinte még 8-10 embert tartanak fél-karanténban gyanúval. 4 emberre jut ezek szerint 30-40 gyanús, de "nem beteg". Ez sem lehetetlen szám. A meleg idő, a tömegközlekedés hiánya, a falusi életmód (Balin nincs komoly város) mind gátolják a terjedést. A mai statisztika 7 beteget említett, akiből talán egy orvos is van, de azt is említették, hogy aki jelentkezéskor nem elég beteg, azt küldik haza pihenni.

Az elmúlt hetekben heti 150-170e turista kezdet elfogyni Baliról és még egyszer ennyi nem is érkezik meg soha. A bevételek 80%-a turizmusból származik a szigeten. Össze lehet adni a számokat...nem lesz jó. Aztán múlt héten kihirdették, hogy a járatok megszűnnek két héten belül, és azt is, hogy lehet kényszer-vízumot kérni a hivatalban, ami felmenti a külföldieket a 60 napos ország elhagyás alól. Ennek két nagyszerű mellékhatása volt: 1) a hivatalban nagyjából 4-5.000 ember jelent meg kis helyre összezsúfolva, 2) a reptéren ugyanez történt. Szóval, ha eddig nem, majd most mindenki vihet haza belőle. Sanur parton a nyugdíjas közönség nyugodtan éli az életét, viszonylag elszigetelve, Kuta/Seminyak felé pedig még szombaton is üzemeltek a disco-k teltházzal, amíg a rendőrség ki nem ment becsukni őket. Mi ettől szerencsére elég messze lakunk.

Pont ezért vezették be a hét elejével a repjegy mellé kötelező kórházi egészség-igazolást. Amiről csak azt nem tudják, hogy hogy kell csinálni, és hogy mi értelme van pontosan. Két hetes lappangási idővel, ami akár tünetmentes, mit vizsgálnak egy kórházban, ahol nincs teszt? Tegnap kért segítséget tőlünk egy magyar-osztrák-szlovák csoport, akik azért ragadtak Balin, mert a reptérre érve derült ki, hogy kell ez a papír, és nekik nincs. Kórház, papír szerzés. Reptér, "de ez nem jó papír, mert a társaság honlapján van a jó", ami viszont egy korona-szűrési igazolás...ami itt nincs, ugyebár. A biztosító szétteszi a kezét, mint általában mindig, amikor igazán baj van: "nem járat törlés volt, hanem ők nem tudtak felszállni". A nagy indonéz megoldás: menjenek ma ki a reptérre, ott egy orvos 15 percre megfigyeli őket (???), és ha jó, akkor mehetnek repülni. Még nem hívtak, szóval valószínűleg éppen az Indiai Óceán felett repülnek Európa felé több ezer társukkal együtt. Üzenem a helyi hatóságoknak, hogy ezzel a biztonsági tényezővel érdemes lenne mit kezdeni Schengen határán.

Ja, egyébként repjegyet szerezni innen el is csoda jellegű. 6-8 óra sorbanállás a légitársaság irodájában (nyilván nem 2-3 méteres távolságokban), esetleg többször is. Ha szerencséd van, akkor 1-2 héten belül kapsz jegyet, de egy chilei lány biztosítója a csere jegyet április végére jegyezte. Eddig szép és jó. Kivéve ma-holnap-holnaputánt.

Lássuk a jövőt: A világvége titkos receptje egy vallási kupacban.

(Day 1) - Ogho-ogho, MA

Bali nagy éves ünnepe az ogho-ogho (helyiül: Ngrupuk), amikor 4-6 méter magas gonosz démon szobrok társaságában a sziget apraja-nagyja kimegy az utcára, és elűzi a rossz szellemeket újév napja előtt. A boltba menet minden nap láttam a készülő szobrokat.

Az otthoni ceremóniák és előkészületek egyébként egy hete tartanak, szombaton is űztek szellemeket felvonulásokkal. Itt jön a kedvencem: "a ceremónia elűzi a rossz szellemeket, ami miatt visszaesett a túrizmus, és sok ember élete nehezebb lett tőle". Hmmmmm....plusz, a létszámot is csökkenteni fogja. Volt már róla szó, hogy esetleg elmarad, de az utcákat járva nagyon sok szobor készül aktívan a mai napra. Vallásos embernél egy problémásabb dolog van: vallásos ember fegyverrel a kezében.

(UPDATE: a friss rendelet szerint átrakják az ünnepséget augusztus 8-ra, ami Bali Provincia 62. születésnapja lesz. A gigantikus felhajtás és a szívfájdalom oka még az is, hogy a szellem-szépségverseny győztese 1.000.000 forintos jutalomban részesült volna amúgy, ami itt több, mint egy ember másfél éves fizetése. Az eredeti cikken nem változtattam, mert azért eredeti.)

(Day 2) - Nyepi HOLNAP

Na, ennek van értelme. A csend napja. Egész nap nincs Internet, forgalom, reptér lezárva, tv zárva: marad a család, a szex meg az olvasás. Mindenki hazamegy a családhoz elmélyülni. Miután jól elment Ogho-ogho-ra!

Hol is tartunk: keverd össze egy hétig a népet, aztán küldd haza őket zárt térbe vidékre a családjukhoz, hátha oda még nem jutott el semmi. És jön a finish...

(Day 3) - Omed-omedan, HOLNAPUTÁN

Sesetan településről indul a nagyszerű hagyomány, hogy az utcára vonuló népben a hajadon fiúk és lányok felállnak egymással szemben és egymást ölelgetik és csókolgatják. Az "adj király katonát" 18+ verziója. Hogy kicsit gyorsabban legyen utána belőle családalapítás. A biztonság kedvéért, közben vizet locsolnak egymásra.

Ezt a rituálét 100 éve tartják, és nagyon nagy szerencsénkre nem mindenhol. A falu polgárőrségének vezetője szerint: "most nagy a rizikó, de nem lehet kihagyni a rendezvényt". Azért is van szükség erre, mert "pár éve kimaradt egyszer, és utána nagy szerencsétlenségek érték a falut". A kormányzó nagy döntése az volt, hogy időben korlátozzák a hosszát a rendezvénynek...de attól még mindenkit szívesen látnak.

Végül, ahogy a túristák (és a pénz) elszivárognak Baliról, az itt dolgozó sok tízezer belföldi munkás (találkoztunk már szumátraitól sulawesi-ig mindennel) haza fog utazni a családjához napokon-heteken belül, hogy ott húzódjon meg a válság alatt...ahol még kórház sincsen, nem hogy teszt-kitek, (amit éppen most próbálunk hozatni nekik a szigetre) és nincs kizárva, hogy egészen gyorsan kifejleszti Indonézia az antitesteket a lakosság többségében, és mindenki ellenálló lesz. Majd. Utána.

Bali out.