Honnan is kezdjem...talán a tojástól! Akkor nem tűnt annyira fontos információnak, de volt egy általános iskolai osztálytársunk, a személyiségi jogok védelme miatt hívjuk Jack-nek. Szóval, Jack már 10-12 évesen bele volt szeretve a hangyákba, otthon tartott is belőlük (ha jól emlékszem) egy terráriumban, és nyilván emiatt a "hangyásság" miatt bele tartozott azok közé a gyerekek közé, akiket a többi - kis gonosz - gyerekek buzeráltak emiatt. Meg alkalmanként lökdöstek és vertek is...nem szép tőlük (remélem, hogy én nem voltam köztük, de ilyen messziről ezt legfeljebb ő tudná megmondani...simán lehettem én is egy kis köcsög). #bullyingsucks

Szóval, a lényeg, hogy mikor mi éppen azon gondolkodtunk, hogy melyik lánynak milyen színű lehet a bugyija, ő már tudta, hogy mit szeretne csinálni életében. Ez nekünk akkor nem tűnt fel, nyilván. Eltelt 20-30 év, és ő meg a hangyák nagyon messzire vitték. Kutatta őket, dolgozott együtt David Attenborough-val, ami - valljuk be - olyan, mintha én közgazdászként együtt dolgoznék mondjuk John Nash-sel (Egy csodálatos elme c. film). Nos, én nem tettem (még) ezt, ő meg igen. Kiváló eredmény, ezúton is gratulálunk neki!

Következő élményem gimnázium alatt volt hangyákkal, mikor is a sashalmi házban minden héten hadjárat folyt ellenük, sóval, taposással, mindennel. Azok meg egyfolytában mentek minden zugba enni-inni-mulatni. Szóval: a hangyák irtandó kártevők. Aztán jött Bali.

Bali irányítása egyértelműen a hangyák kezében van! Ott vannak mindenhol. Ha meg éppen nincsenek ott, akkor egy figyelmetlen mozdulat és visszatérnek...MIND! :-) Elsőre beindulnak az irtó ösztönök, aztán, ha kicsit jobban megnézi őket az ember, akkor rájön, hogy ténlyeg létezik egy teljesen másik világ a talpunk alatt, amibe a kis Jack annak idején beleszeretett. Tudjátok mit, két év alatt én is.

Mi más itt? Egyrészt, egy konyha asztalon egyszerre simán találkozhatsz 4-5 fajta hangyával is. Az egyik olyan pici, hogy ha a kezeden mászik, akkor csak érzed, és oda kell hajolnod, hogy észre is vedd mi csiklandoz, a másik meg akkora, hogy amikor lép, akkor hallod a cipőjét a padlón, és a kettő között a többi fajta. Amikor kijöttünk, Jonathan-ék (zene tanárok a Darmasiswa programban) hűtőjében láttunk eltéve lisztet (???). Furcsa volt, de náluk ez az egyetlen hangyabiztos hely a lakásban.

A hangyák jó fejek. Fogalmunk sincs semmiről, nem látnak (összetett szemük van, nem összefüggő, elég elmosódó képet látnak), nem hallanak, csak a felületen található és egymásnak átadtott kémiai jelekkel tájékozódnak. Olvastam egy cikket az idegrendszer tájékozódási képességéről különböző fajoknál, ott kiderült, hogy ők például nem képesek nyomvonalat egyszerűsíteni (mint az egerek, pláne az emberek), csak mennek ütközéstől ütközésig. Simán elsétálnak az ennivaló mellett az egyik irányba, aztán egy forduló vagy kettő után megérkeznek vissza ugyanoda, és nem rövidítenek, mindig mennek az adott vonalon. Ebből adódik minden, amit mi látunk velük kapcsolatban.

Amikor a könyhában azt látod, hogy az egyik falon két méternyi hangya masírozik, azért van, mert valahol ennivaló maradt kint (fenti képen egy morzsa, meg a házibuli), vagy a kuka "túlérett" és ki kellene vinni. Nem ellenségek, hanem jelző-állatok! No, mindjárt más a képlet, nem? Nem mostad le a konyha pultot? Puff, egy csík hangya! Nem vitted ki a szemetet? Puff, egy csík hangya! Nem dobtad ki a bogarat, amit lecsaptál délután? Idétlen hangyák próbálják elcibálni a hátukon!

Sokszor másznak bele egy zacskó lisztbe, magba, kekszbe. Ha látod a hangya-csíkot bárhol, nézz utána, hogy melyik szekrényben maradt nyitva valami! A trükk egyszerű: mivel tudjuk, hogy nem egy okos állat, csak annyi a feladat, hogy a megszállt zsákmányt arrébb tesszük a "csík" mellől. Mivel a hangyák nem lakni akarnak a tálban, hanem vadászni, ezért idővel mind haza akar majd menni. Mivel a hangyavonat másik vége nincs ott, ahonnan utánpótlást kaphatnának - vagy ahonnan megtudhatnák merre van is az otthonuk, ezért szépen kisétálnak a tálból, és már lehet is vissza csomagolni a magokat, remélhetően sokkal jobban, mint korábban! Otthon, régen, mindent kidobtunk ilyenkor...hiba! U.i. ha sokáig marad kint a mag, akkor nem lesz mit vissza csomagolni, mert sok kis harapás azért sokra megy!

Néha eleged lesz belőlük, akkor fogod a szivacsot, és kitörölsz egy szakaszt a "hírcsatornából", aztán megnézed, hogy mennyi idő alatt találják meg egymást...sok... Alkalmanként levendulás illatosítóval fújok rá a csíkra, amitől a szagminták teljesen fejreállnak és máris vége a világnak (szegények!).

Cukik, amikor megpróbálnak valami "nagy falatot" megoldani. Biztos látják a "cuccot", és lelki szemeik előtt felcsillan az örök megoldás képe, az egész hangyaboly örök élelmiszer forrása, a tökéletes Karácsony képe...ezért összefognak és csak viszik és viszik a zsákmányt! Néha baromira ellentétes irányba a két végén, de lelkesen viszik előre:

Vagy éppen felfelé a falon:

Valamilyen rejtélyes okból fakadóan szeretik az elektromos áramot (vagy a mágneses mezőt). Ha be van dugva a mixer, akkor megszállják, ha kihúzzuk, akkor fél órán belül nincsenek ott (tehát nem az ételmaradékokra utaznak).

Szóval, úgy tűnik, hogy a hangyák csak teszik a dolgukat és ételt keresnek, neked meg az a dolgod, hogy tisztán tartsd a dolgaidat, ne hagyj elől maradékot, és vidd ki a kukát időben! Annyira nem is bonyolult. A hangyák a jelek szerint jó fejek, csak meg kell ismerni őket! Különösen, mivel a teljes testtömegük a Földön megegyezik kb. az emberek testtömegével...szóval elég sokan vannak! :-)