Kaptunk tavaly nászajándéknak egy három napos szállást a Captain Jack nevű villában Bingin Beach-en, és sok tologatás és tervezgetés után végre sikerült eljussunk oda a hétvégén. Tőlünk egy óra útra van, szóval igazán csak rajtunk múlt, de most végre felkerekedtünk.

Ha Kutától dél felé elhagyjuk a repteret, majd Jimbaran-t (halpiac), elérünk Uluwatu félszigetre. Balra fordulva Nusa Dua hotel-dzsungelébe lehet eljutni, jobbra haladva a sziklás félsziget világtól elzárt szörfös partjai fekszenek. Az úthálózat csillag-pontos, szinte sehol sem lehet "átugrani a szomszédba", előbb "fel kell menni Budapestre, és onnan vissza"... Bingin Beach sem kivétel. A szállásadótól megkaptunk Whatsappon egy két és fél oldalas útleírást, amit próbáltunk követni, és idővel, szidni. A vége így hangzott: "a parkolóból kisétálva még mindig jelentős távolságot kell sétálni, és 1000 forintért helyiek szívesen viszik le a csomagokat". Ugyan már?!? Mit nekünk csomagok! - gondoltuk. Most már másképp gondoljuk.

Uluwatu nyugati oldala 80-100 méteres vízbe omlott szikla falból áll, no, annak az alján van a part, meg a szállás is. Jó séta. Az az igazán durva, hogy ezt az építőanyagokkal is meg kell tenni le meg fel. Akárki épít egy új házat, minden cemetes zsákot, minden darab bútort le kell cibálni a falba vájt lépcsőkön és keresztbe vetett homokos zsákokon egyensúlyozva. Igazi romantika.

A falu 30-40 házból áll, és egy nagyobb zátony veszi körbe az öblöt 50-100 méterre a parttól, azon törnek meg a hullámok úgy, hogy ideális legyen szörfözésre. Apálykor térdig érő vízben lehet pancsolni, dagálykor pedig neki indul Uluwatu népe, hogy megszelidítse a robajló hullámokat. Nem költői hasonlat...egész északa robajlanak, folyamatosan. Tud lenni nagyon meditatív is, meg nagyon idegtépő is :-).

A házibácsi írta, hogy Wayan vár majd minket ott. Benéztem a kapun, láttam egy nénit, gondoltam is, hogy Wayan majd később jön. Erre mondja, hogy ő Wayan. Lehet, hogy sosem fogom megszokni, hogy itt a fiúkat is úgy hívják, mint a lányokat (t.i. születési sorrend alapján).

Captain Jack mesés hely. Szeretem az itteni építkezésben, hogy felversz négy cölöpöt (vagy éppen két hálószobát) a két oldalra, majd közéjük pakolsz 100 m2 háztetőt és máris kész a nyitott nappali a konyhával együtt. Nem sokat kell aggódjanak a szigetelés miatt, az éves 3 fok hőingadozás miatt, az biztos. A földszinten 4 felnőtt számára két háló, és egy emeletes-ágyas gyerek szoba van, míg fent az Indiai Óceánra és a naplementére néző közös tér.

A tengerpart egy része sziklás, de 100 méter séta után félig-meddig homokos partra jutunk, ahol apály idején akár napozni is lehet. 10 percet, aztán vörösre égsz (éljen az Egyenlítő). Errefelé nem ember az ember, ha nincs a vállán egy szörfdeszka és 5 tetoválás. Szóval nem voltam ember...

A társaság jó része kis időbeli korlátokkal rendelkezett, mivel hét közben voltunk, és így a nappalink digitális nomád irodává alakult délután pár órára. Nekem is az utolsó egyetemi órákkal telt a naplementés tengerparti séta helyett, de csütörtök estével annak is vége lett! Éljen. Az egyik asztalon lakott egy tortoise páncél (szárazföldi teknősbéka fajta). Eddig nem tudtam, hogy nekik a páncéljukra van nőve belül a gerincük (fenti képen). Ezek szerint eléggé fájhat, amikor kiszedik őket a tokból. Kérdeztem a tulajt, hogy ezt meg honnan szerezte? Mondta, hogy már jó ideje nem látott eladó darabot, régen meg mindent is lehetett errefelé csinálni.

Csütörtökön átmentünk megünnepelni egy barátunk szülinapját Nusa Duára (sziget nyugati oldala), egy sport parkba, ami a szigettel együtt teljesen ki volt halva. 10-15 szolgáltató cég épületei érték egymás oldalát, és az egészben lehetett 3-4 csoport velünk együtt, pedig 100-120 fősre kialakított várótermek...nos, vártak üresen.

Mint minden most Balin, ezek a programok is jó nagy kedvezménnyel kaphatók, érdemes jönni. Lehet banán-hajózni, fánkozni, vizisízni, jetskizni, parasailing-elni (vontatott ejtőernyő), búvárkodni, víz alatti sétálni meg flyboard-ozni (jetski-re csatolt víznyomásos cipőben repülés). Kérdezték a fánk kör előtt (5 fővel, kerek úszógumi), hogy "extrém-fánk?", mondtuk, hogy persze! A nyolcadik, hullámokon pattogós, parittya pályán eltöltött kör után már mindenki ki akart szállni belőle. Dasha egyenesen ki is repült és fenékkel érkezett meg a mögötte ülő nyakába.

Végre megnéztem, hogy milyen Tony Stark-nak lenni vasember ruhában. Kívülről nézve olyan egyszerűnek tűnik, csak állni kell a két csizmán, aminek a végéhez oda van kötve a jetski kipufogója a víznyomással. Valójában minden irányba megy, ha akarod, ha nem, aztán lehet fejest borulni a vízbe, érdemes kipróbálni, előtte néhány egyensúlyozós jóga órával. (Videó itt)

Bingin Beach környékén meglepően sok kiváló éttermet találtunk: Warung Suka és a Restaurant casAsia vitte a prímet, meg a Bakery nevű pékség. Egyedül a parton voltak szédült árak, hiszen oda aztán tényleg mindent csak a lépcsőkön lehet levinni, fűszert, zöldséget, vizet, de még a halakat is (a zátony miatt).

Szombat reggelre még a víz tartogatott egy kis meglepetést. Dagálykor a tengervíz az óceán felől áramlik (nem látható módon) Kuta öble felé. Kiúsztunk ketten a zátony felé. Már az elején is kicsit balra előre kellett úszni, hogy az áramlásban egyenesen haladjunk, aztán 5 perc alatt beerősödött az áramlás, és először egyhelyben is nehéz lett "állni", aztán már azt sem nagyon lehetett, és sodródni kezdtünk a szörfözők, meg a szikák felé, ami nagyobb hullámzásban nem annyira vidám hír. Sam nem bírta a strapát, elfolyt inkább a szörfözők felé, és ott kért segítséget egy deszkástól. Én meg bólyáról-bólyára "sprintelve" araszoltam vissza a homokos part biztonsága felé, megkapaszkodva 3-4 percekre levegőért. Néha még bólyával együtt is levitt a víz alá a huzat. Nos...ez nem a Balaton meg az Adria. Ha nem tudsz jól úszni és legalább 10-15 percig intenzíven, akkor ne menj arrébb a parttól 10-20 méternél, mert meglepő lesz.

Azt nem mondom, hogy vágyunk vissza Bingin Beach-re, de gyönyörű környék, sportos életmód és ideálisan elzárt a nyüzsgéstől, megéri elnézni arra.