Régóta akartam írni egy bejegyzést arról, hogy mik a kedvenc éttermeink, hol lehet finomakat enni, milyenek az igazi helyi éttermek stb. Aztán annyi anyag lett, hogy nem fért bele sehova. Gondoltam rá, hogy esetleg tematikusan csinálom majd: pizzériák, indiai éttermek... azt meg nem találtam eléggé érdekesnek. Most úgy tűnik, hogy megvan a jó téma, nézzük meg az igazi véglegeket. Mit lehet vacsorázni fejenként 400 forintból és mit lehet 30.000-ből?

Valahol a "piaci kaja" alatt két lépcsővel vannak az útszéli nénik és bácsik, akiknek van egy darab fém lapja szénnel megrakva, otthon felvágnak és nyársra vernek pár darab csirkét, és - jellemzően egy hajszárítóval fújva a tüzet - jól megsütik. Teljesen ÁNTSZ inkompatibilis, és otthon is megtörténhetne :-)! Ettől még egy sült csirke mogyoró szósszal akkor is finom, ha a nagyi csinálja. (illusztráció, majd csinálok jobb képet is...)

A legjobb normál éttermekben is (amiket szeretünk és emiatt nem írok neveket) simán előfordulhat, hogy a felszolgálásra kitett parmezán sajtot jobb esetben egy galamb, rosszabb esetben egy patkány rágcsálja egészen addig, amíg egy vendég nem szól a személyzetnek, hogy nem lenne rossz, ha csinálnának valamit végre. Múltkor egy nagy és híres étteremben Ubud mellett a székek között egyenesen patkány-verseny alakult ki. Ha már hozzá vagy szokva, akkor ez tulajdonképpen egy egész aranyos dolog.

A másik végén a skálának az a hely van, ahova egy céges ünnepség keretében vittek el minket. Az Aperitif étterem és szálloda Ubudtól északra van 6-8 percre. Az első árulkodó jel, hogy nem a megszokott dolgok jöhetnek szembe, a bejárat melletti helikopter leszállón parkoló helikopter volt, abból is a jobb fajta. Az étterembe helyet kell foglalni, és ha valaki korán is szívesen megy enni, akkor lehet venni 50%-os kupont az Interneten, du. 6 órás kezdéssel. Mivel 4 órán át ettünk, ez egyáltalán nem rossz kezdési időpont.

Az ajtón átlépve megérkezünk Európába. Az épület bal szárnyában egy angol pub van zongorával és billiárd asztallal (régen játszottam ilyen jó minőségű asztalon), jobbra meg az étterem rész. A társaság tagjai közül többen akartak beköltözni a vécébe és ki sem jönni onnan többet.

Ha lenne Michelin rendszer Indonéziában (nincs), akkor ez biztos egy csillagos étterem lenne. A menü alapvetően tartalmazott 8 fogást (nos, ez vita tárgyát képezi), és lehet upgrade-elni egy-egy különleges alapanyagú ételre (osztriga, lazac stb).

A felszolgálás és a minőség kiváló volt, az ételek...nos, sok munka volt bennük, de nem lett volna baj, ha nem csak mutatóba készülnek. Az osztrigánál kihoztak egy nagy tálat, rajta sok kis bogyóval, és kiderült, hogy ezek közül egyetlen üveggolyó méretű valami az osztriga-ízű zselé golyó, a többi a dísz. Egy másik "fogás" meg egy fagyasztott levélből állt. Vagy mondjuk a polip (darabkák):

Balin jó kenyeret kapni szinte lehetetlen, itt csináltak olyat is, és a 3 ízű helyben készült vajjal (sós, normál, truffle) együtt a kenyér bizonyult a legnépszerűbbnek az asztalnál. Ha az nincs, még mindig éhesek vagyunk.

Volt egy érdekes profitnövelő szolgáltatás, az automatikus víz utántöltés. Sok étteremben csinálják itt, ingyen. Itt is csinálták, és a végén a számlán alig szerepelt több vízre, mint 16.000 forint, fejenként 2e. Éljenek a céges vacsorák! Egyszer még Isztambulban mentünk egy lepukkant étterembe rák-koktélt enni (30 éve), és amikor kihozták a számlát, kiderült, hogy legfeljebb 30e forint volt a számla fejenként (akkori árakon). Tiszta Váci utca. Szóval, kérdezz előre, lehet, hogy nem ugyanarra gondoltok te meg ők!

A főétel borjú wellington (tésztába sült) húsa isteni omlós volt, ez kárpótolta a sok mikro-ételt előtte, és mivel a végén több körben jöttek a desszertnek szánt alkotások, a kezdeti döcögést sikerült nagy sebességgel lehagyni.

Mondjuk, volt olyan is köztük, ami sokkal jobban nézett ki, mint amilyen íze a fehér csokinak volt benne.

Két másik desszertet már a bárban szolgáltak fel nekünk, ahol még beszélgettünk egy keveset, és vége is lett a napnak. Jók ezek a degusztációs menük, aprólékossággal és törődéssel készülnek, de nagyságrendekkel több munka volt benne, mint eredmény, és az újítások többsége is pont nem véletlenül nem szerepel sehol máshol étlapon. Kimondottan jó volt "kiszakadni" Baliból erre a pár órára, és elrepülni egy másik világba.