Tudom, hogy otthonról nézve valószínűleg mindenki az ellenkezőjét fogja gondolni, de a Karácsony az legyen hideg, havas és karácsonyfás! Kezdődjön el novemberben a pulcsi-kabát időszak, legyen néhány eső, amikor az ember azt kívánja, hogy bárcsak lenne pár fokkal hidegebb és havazna, később meg legyen mit ellapátolni az autók körül, mikor zuhog a hó, és minden mozdulat után új réteg képződik a járdán!

Na, ez nem Bali. Az egyetlen igazán hideg és karácsonyi zenés hely a Starbucks. Még aznap reggel is azon gondolkodtunk, hogy tényleg december 24. van-e, vagy csak elnéztünk valamit. Minden nap ugyanaz a nap van 365 napon át, nem csoda, hogy itt nem fedezték fel az éves periodikus naptárat! A második problémát az ünnepi ételek jelentették. Halászlé kilőve, mákos bármi kilőve, savanyú káposzta kilőve...két kilós fehér kenyér kilőve. A paradicsomos töltött paprikához meg a diós bejglihez találtunk hozzávalókat, így ők képviselték a tél ízeit.

A többi expat "hontalannal" együtt kibéreltünk egy kis villát a hegyekben Ubud mellett és mindenféle fali dísszel, egy nagy doboz tiramisu-val meg egy mikulás sapkával beköltöztünk oda 4 napra az ünnepekre. Már csak el kellett ütni az időt valamivel.

A szállástól légvonalban 500 méterre volt egy elefánt rezervátum, ahol úgy lehet etetni az elefántokat, hogy viszel nekik papalyát, dinnyét, esetleg banánt, és ők meg örülnek ennek. Időpont egyeztetéssel lehet akár elefántogolni is egyet a dzsungelben, nekünk olyanunk nem volt...meg gyümölcsünk sem. Az 500 méter azért érdekes, mert egész Bali egy nagy lávaömlés, sok völgy között egy-egy gerinccel. No, mi voltunk az egyiken, az elefántok a másikon. A térkép meg azt mondta, hogy menjünk délnek fél órát, ott keljünk át az egyetlen hídon és menjünk utána északnak fél órát. Erősen elméláztunk rajta, hogy keresztbe a dzsungelen és a völgyön érdemes-e kipróbálni (később megtudtuk, hogy nem). A helyszínen mondták, hogy ott nem tudunk gyümölcsöt venni, közben az elefántok érdeklődve próbáltak megenni minket, sikertelenül és lelombozva távoztak. Elindultam a környező falvakba motorral, és 5 faluval később találtam egy boltot, ahol volt 5-6 kg papalya. Miért is gondoltuk, hogy egy 40 fős településen romlandó gyümölcsöt halmoznának fel a helyi boltok? Nagyon hozzá vagyunk szokva ehhez a "bolt+fizet" modellhez...

Az elefántok az élelem szagára rohanva közeledtek felénk (a kerítésig), és még akkor is, ha az ember fel van készülve lelkiekben arra, hogy a nagy méretű elefént nagy méretű falatokat tud megenni, amikor a fél méteres papalya egyben tűnik el a szájában, azért elgondolkodunk az élet értelmén. A gyerek elefáni addig is elment, hogy megbökdöste az ormányával az egyik barátunkat, és bemutatott a szájába, hogy akkor tessék oda betenni a falatot. Az orosz rulett helyi verziója: meg mersz-e fordulni egy selfie erejéig és a hátadat mutatni egy éhes elefántnak?

A rezervátum mellett egy covid-üres csokoládé készítő konyha volt és bolt. Ha egyszer nincsenek turisták, akkor a kettőt kap és egyet fizet is hatástalan. A videón a csoki gyártásról ment egy film körbe-körbe, és ha az ember ránézett, beszippantotta magába. Csak néztük percekig a lila kakaó termést, a hántolást, és a csoki-massza egyenletesre keverését, mint akik soha nem akarnak tovább menni.

Szintén érdekesség volt az a néhány maláj-medve (sun bear), akik egy nagy beton veremben töltötték napjaikat. Ők a legkisebb medve faj, max. 70 kilóval, ami a barna medvéknél még a tél átalvása után sem elfogadható diéta súly. Valamikor az 1800-as évek elején fedezték fel Szumátrán, és megnyúlt lábaik (kezeik?) kinézete alapján erősen elgondolkodtató, hogy melyik két faj korábbi egyedei érezhették nagyon jól magukat együtt, hogy a kereszteződés ide vezetett. #gomailchimptheory

Másnap megtudtuk, hogy miért nem is kellett volna átmennünk gyalog keresztbe "légvonalban". Elmentünk egy quad + rafting túrára (nem egyszerre :-)), ami két óra dzsungel-motorozást követően azon a folyón vezetett le, ami az elefántokat elválasztó résben folydogál. Az a 400 lépcső, ami lefelé vezetett, a gyors folyású folyó és a másik oldalon a "hogyan tovább" voltak a józanságra szenderítő üzenetek.

A quadozásra elsőre ásítoztam, mivel egész évben motorozunk, de a pálmák között, patakmederben, rizsföldeken és mesterséges vaksötét alagutakban ragadós sártengereken keresztül kergetett motorok hátán hamar eltelt a két óra.

A egész napos csomagár amúgy 1.9M IDR volt, amit most 650e-ért adtak (kb. 12e Ft), és az amúgy 2 ember / motor helyett is mindenki maga vezethetett. A gumicsizmába zokni helyett nylon zacskó járt...nagyon környezetbarát megoldásnak tűnik...elsőosztályú gombatermesztési megoldás.

Amíg mi boldogan fröcsköltük a sarat egymásra, a háttérben a 32 fokban a rizsföldeken asszonyok verték ki a rizsszemeket a kalászokból (jobbra fent a rizsföldes kalapokban), és mosolyogva integettek, amikor elmentünk mellettük. Nos, nem csak a folyó felé volt nagy a "szakadék".

Utána jött a rafting, ahol az esős évszaknak köszönhetően minden sarokban kisebb-nagyobb vízesések ömlöttek le a 200 méteres szikla falakról, és teljesen Indiana Jones-os volt az egész út. Helyenként a meder melletti szikába totem figurákat faragtak a lelkes helyiek, és az oldalról belógó indák és fák közül már-már vártuk, hogy előugorjon Indy majma és Rá pálcájának fejdísze. Az út felénél elkezdett szakadni az eső. Az a bali fajta, 26 fokos és vastag. Igazából teljesen mindegy volt, mennyire leszünk még vizesebbek, tehát annyira nem szúrt ki velünk. Ez Baliban a legjobb: ha rossz idő van, akkor is jó idő van...csak éppen esik. Szlovéniával ellentétben, itt nem az van, hogy csak feldobjuk a kocsira a hajót az út végén és visszamegyünk a start ponthoz, hanem a fenti végén egy kötél rendszerrel leengedik a csomagolt hajót, lent felfújják, hajókázás, leereszt, összeteker, felkötelez, autóba rak, ismétel a program. Naponta sokszor. Kemény egy szolgáltatás, az tuti.

Az esti társasjáték és karácsonyi fimnézés után már csak a másnapi maradék-felzabálás maradt (nyilván borzalmas dolog egyedül megenni a tiramisu maradékait :-)) és már roboghattunk is haza - az esőben - hogy elkezdhessünk készülni az újévi party-ra. Igazából, ha nincs a bejgli, akármelyik hétvége lehetett volna ez, ha egyszer nincs hó, hát nincs hó.