2020. dec 17.

Bali esküvő a vízesés alatt #nostressz

írta: chxxx
Bali esküvő a vízesés alatt #nostressz

Szerintem, ha az ember azt hallja, hogy esküvő egy romantikus helyen, akkor az első háromban benne van Bali...nem is tudom, mi lenne a másik kettő. Mondjuk Las Vegas és esetleg egy óceánjáró hajó.

Egy trópusi szigeten, a tengerparton vagy éppen a dzsungel mélyén a vízesés alatt igent mondani, az sokkal igenebb, mint máshol. Ott aztán csak az igazán igen! :-)

Sokat hall az ember arról is, hogy milyen hajhullás vezet el a szervezésen keresztül az eseményhez, és mennyi vita előzheti meg az asztal-közép-dísz kiválasztását is, nem is beszélve a másod-távoli-nagynéni meghívásáról és hova ültetéséről, vagy meg nem hívásáról. Ugyanezt megszervezni egy távoli helyen, ahol nem hogy magyarul, de még angolul sem nagyon beszélnek, külön izgalomnak tűnik. Nyilván bele kell vágni, nem?

Az egész ott kezdődött, hogy augusztus elején a kérdésre, hogy "Maukah kamu menikahiku?", Gabi azt mondta, hogy "Mau!". Innen már csak az a kérdés maradt, hogy hol is legyen az esemény. A vírus és az utazási korlátozási rizikó miatt úgy döntöttünk, hogy Balin esküvő és utána majd otthon házibuli. Így nyilván az egyiken nem lesznek ott a rokonok és otthoni barátok, a másikon meg nem lesz ott a vízesés.

wedding_13_resize.jpg

Szerettük volna a világ leginkább stresszmentes esküvőjét megszervezni. Egy hónapja elmentünk két-három vízeséshez, és megnéztük a levezető lépcsők hosszát, meg a vízesés környékén a laposabb helyek méretét, amin székeket lehet elhelyezni, és végül Tibu Mana (Ubudtól fél óra) lett a célpont. Gabi vágya a virágos kapu volt, szóval kerestünk virágosokat, hogy mennyiért csinálnak egy szép frangipáni (helyi virág, szenzációs illata van) kaput. A "kereten a felső sarokban pár virág" típus olyan 3M rúpia (60e Ft) körül volt, a teljes kapu virággal meg 5-7M körül, plusz koszorú meg dobó csokor, kiszállítva a vízesés mélyére, és eltakarítva utána. A fő problémát az jelentette, hogy a helyszínt ki kell bérelni, és nem nagyon beszélnek angolul, és még indonézül meg is érttettük magunkat, ellenben a megadott telefonszámokat senki sem vette fel.

Felhívtunk pár rendezvényszervező céget, köztük van magyar is, és kértünk pár ajánlatot. A nyitó mondat az volt, hogy 1200 USD a legkisebb csomag, ami helyi viszonylatban egy falu teljes értéke. Az első javaslat a következő volt: a sofőr megjön értünk hajnali 3-kor, sminkelés 3 óra, reggel fél 8-kor vízesés, hogy ne legyen meleg, szertartás és utána 4 óra fényképezés. Gabi mondta is rögtön, hogy ráér sminkelni akár egy órát is, én meg mondtam, hogy hajlandó vagyok fényképezkedni fél órát, de azt is egy barátunk elvállalta, valamint kizárt, hogy 9 előtt felkeljek, meg amúgy is vacsorát akarunk rendezni, és máris kikötöttünk egy 800 USD körüli összegnél. Belegondolva, székeket pakolni egy vízesés aljára, meg helyiekkel alkudozni...minden pénzt is megérhet, ha nem kell.

Még néhány Whatsapp üzenet (a világ azon keresztül történik itt Keleten) a cukrász cégnek Ubudban, hogy mikorra kérjük a csoki mousse tortát (nos, ott már jól ismernek engem :-)) és melyik étterembe szállítva, majd az étteremnek elküldeni, hogy mit szeretnénk enni, a bárnak az időpontot megadni a karaoke teremhez, és kész is volt a keret. Már csak a legfontosabb kérdés maradt hátra: milyen ruhában leszünk? Nekem már volt helyi fehér ingem, de Gabi teljesen nulláról indult. Mondanám, hogy annyi esküvői ruhánk van a szekrényben mint téli kabátunk, de azok tényleg ott vannak... Az összes bolt meglátogatása után arra derült fény, hogy eleve van vagy 4 bolt a szigeten, ahol lehet bármit kapni, ami hosszú fehér ruha kinézetű, és azok is csúnyák. Ahonnan az én ingem volt, ott voltak kimondottan esküvői ruhák is, és bár annyiba kerülnek, mint amennyiért otthon egy napra bérelni lehet a ruhát, mégsem akarnánk majd csomagban haza cipelni innen, tehát egy olyan ruhát kellene találni, ami nem egyszeri. Az összes bolt meglátogatása után végül sikerült egy darabot találni egy méretben...még jó, hogy nem kellett több belőle!

Az idő szűke miatt a meghívót ugyan megrajzoltam, de elsőre nyomtatás helyett WhatsApp-on ment ki mindenkinek, hogy az időpont fix legyen. Nagyon XXI. százados módszer...van egy, ami még mindig nálam van itt a táskában, de már legalább megcímeztem a borítékot, egyszer odaér. A vendégek a "Bali-családunkból" kerültek ki, akikkel hetente járunk társasjátékozni, meg kirándulgatni: kanadai, amerikai, kolumbiai, lengyel, fehér-orosz, holland, ausztrál, plusz a két volt indonéz osztálytársam Surabayában és Jakartában. A létszám limit a gyülekezési korlátok miatt itt a karaoke terem 12-14 fős határa volt. A repülési korlátozások miatt végül a távolabbi barátok nem jöttek el, Steve Jakartából megnézte, hogy autóval hogy tudna eljönni 1200 km-t, de a két nap ide meg két nap vissza nem volt megvalósítható, ezért csak távolról gratulált.

Csináltunk egy nagyszerű esküvői kvízt, szexi kitöltő lapokkal, kívánság üzenet tartót, készült egy fénykép slide-show a régi képeinkkel, és nyomtattunk a kor szellemének megfelelő esküvői maszkot is mindenkinek. Gabi keresett egy fodrászt, megkértük egy amerikai barátunkat, hogy kísérje Gabit az oltárhoz, mint pót-após, főztünk ajándék mangó-lekvárt a vendégeknek, csináltam Coca-Cola "konzerves" madzagot a jármű hátsójára, és úgy éreztük, hogy minden rendben van.

wedding_43_resize.jpg

AZNAP REGGEL: A nyomdában elromlott a gép, a fényképész szólt, hogy nem tud jönni, és "te elraktad az iPad-et az asztalról?", amin a fényképek meg a kvíz volt rajta. A lehetőségekhez képest egész kevés probléma. A kezdési időpont után negyed órával érkeztem a vízeséshez, már mindenki megérkezett, így csak inget kellett cserélni és 5 percen belül már kezdtünk is, nagyon flott megoldás. Ja, a vízesés két nappal előtte úgy kiöntött az esőzés miatt, hogy elvitte a bevezető hidat. Ilyenkor nagyon jó, hogy nem mi akartuk bevinni a székeket oda...

Gyönyörű, napos idő várt minket. A szervező cég tele volt meglepetésekkel. Gabi megérkezett, és kérdezték tőle, hogy szeretné-e, hogy két helyi ruhába öltözött kislány megjelenjen az eseményen, mert amúgy a wc mögött várnak, és ha nem kérjük, nem jönnek elő...érdekes gondolat...nyilván kértük őket, hogy legyenek szépek a virág-kapu mellett is!

wedding_06.jpg

Balin van néhány tucat szabály esküvőkkel kapcsolatban, amiket mi nem akartunk megcsinálni, ezért maradtunk az oklevél mellett és nem foglalkoztunk a papírmunkával. Például, csak azonos vallásúak házasodhatnak, ami nálunk amúgy is érdekes kérdés lett volna, plusz a szertartás helyi (hindu), vagy Református lehetett, ez utóbbi volt lehetséges egyáltalán számunkra, és a hivatalos verzióhoz eredeti anyakönyvi kivonatok, meg fordítások kellettek volna, aminek aztán meg tényleg se haszna, se értelme nem lett volna. A helyi lakosok személyi igazolványában - a GDPR szellemében - regisztrálva van a vallásuk is, szóval nem kell azon vitatkozni, hogy ki házasodhat kivel :-). A szertartást vezető (pap?) nagyon kedves volt, begyakorolta a nevünket is pontosan, és ki is tudta ejteni :D. A vízesés háttér robaja miatt amúgy is kihívás volt bármit is hallani, de mit is számít mindez, nem?

wedding_31_resize.jpg

A boldogító igen után kezdtek záporozni a meglepetések. A szervezők kitettek magukért, pláne, mivel nem is számítottunk rá. Kaptunk egy faragott névtáblát, ami egy népszerű helyi szokás. Amikor a barátom apukáját kinevezték tiszteletbeli konzulnak Surabayában, akkor ilyen táblát kaptam tőle ajándékba a nevemmel. Kaptunk egy meglepi tortát is, és előkerült egy üveg Tokaji Aszú is, cool. A két balinéz kislányról kiderült, hogy bali táncot jöttek táncolni nekünk, és még minket is berángattak egy kis zenés légycsapkodásra.

wedding_45_resize.jpg

A motoros felvonulásunk átment ezután a szomszéd Goa Rang Reng vízeséshez, aminek az a lényege, hogy egy lépcsős szikla soron esik alá, és be lehet ülni az üregekbe, napozni és víz masszázst kapni a természettől, szerintem a legjobb vízesés Balin, mert nem azzal vagy elfoglalva, hogy túléld az úszást és egy-két órát el lehet benne ücsörögni. Az egész násznép ment fürdeni. Nagyon Bali-style volt.

wedding_70_resize.PNG

goarang02.jpg

Az éttermek fele és a szórakozó helyek többsége zárva van, a nyitottak egy részében is csak korlátozott menü elérhető, pláne Ubudban. A Kebun Bisztro étteremben például csak akkor csináltak gnocchit, ha legalább négy adagot rendeltünk, de a konfitált kacsa rendelkezésre állt, ellenben a külön terem nem volt kérdés, amúgy is alig voltak az étteremben egész nap. Volt vérre menő csokor dobás is, ami azért volt érdekes, mert még nem láttam olyan dobást, ahol a lányok 90%-a harcolt volna az elkapásért és vetődtek volna a repkedő zöldségekért.

wedding_57_resize.JPG

Végül befutottunk a karaoke bárba, és énekeltünk vagy 3 órát...a több száz fősre tervezett helyen voltunk mi, és még egy csoport egy billiárd asztalnál. A karaoke a keleti szokásoknak megfelelően nem egy táncparkett közepén van, hanem egy elzárt szobában, ahol csak a társaság van bent és boldogítja magát zárt körben. Ez volt a legközelebb a zenés esküvői bulihoz, amit Covid-időben lehetséges volt megvalósítani, és nagyon jó döntés volt.

wedding_62_resize.JPG

Már csak az a rész maradt hátra, amikor a Westin Hotel parkolójába beérkezve a kóbor kutyák megkergettek minket motorostul, de csak megérkeztünk a pihe-puha ágyba a nász-hétvégénkre, és megállapítottuk, hogy annyira jól sikerült az egész nap, hogy kellene még csinálni belőle egyet...majd egyszer, a járvány-zárlat után, egy távoli galaxisban...meg kitalálni, hogy hova is megy az ember nászútra Baliról?

Talán attól lesz egy esküvő stressz-mentes, hogy ha előre tudod, hogy minden egyes esemény aznap pont azzá a történetté áll majd össze, amit húsz év múlva mesélni fogsz az unokáidnak.

wedding_68_resize.JPG

 

Szólj hozzá

Esküvő Bali