Fehér kígyó, bújkáló varánusz, lecsapó sas - Bird Park Bali
Ubud felé elindulva nagyjából félúton található a Bali Bird and Reptile Park (Bali Madár- és Hüllőpark). Hetente mentünk el mellette, és valahogy sosem terveztük be a meglátogatását, de egyszer mindennek vége szakad, végül barátaink rángattak el ide, és utólag nem is értjük, hogy miért hagytuk ki két évig.
Két látványosság, két bejárat, két belépő, ami most a Covid-zűr miatt 70%-os kedvezménnyel együtt 150.000 IRD (3.000 forint).
A hüllő park kisebb, bejárható bő egy óra alatt. Rögtön a bejáratnál a nyakunkba tehetünk egy albínó anakondát (biztos volt rendes neve is), vagy ha a velünk lévő kutyától éppen nem rémül halálra és rohan el a bokrok közé (megtette), akkor egy sétáló női csizmát is megölelhetünk (tényleg olyan tapintása volt).
Mivel az egész park szinte üres volt, kaptunk saját kísérőt is, aki megmutatta a néha elbújkáló állatokat. Rengeteg fajta kígyó, gyíkfajta között lehet bóklászni. Nem egy kapkodós népség.
És kellő távolságból a 3-4 méter körüli krokodilokat is meg lehet nézni alvás, vagy ha jókor érkezünk, akkor etetés közben is.
A Madár-park jóval nagyobb területen helyezkedik el, és naponta több show (most úgy a harmada üzemel az eredetinek) keretében mutatnak meg különböző madarakat a látogatóknak. A ketrecben tarott madarakon kívül van két nagyobb hálóval fedett rezervátum szerű épület is, ahol be is mehetünk az állatok közé, ahol a fejünkre repülő madarak alkalmanként kisebb sikoltozásokat váltanak ki (nem akarok ujjal mutogatni :-)).
Beültünk a Ragadozó Madarak előadásra, amin sasok és óriás papagájok mutatták be ételszerzési szokásaikat:
A területen található pár nemzeti építmény is Sulawesi szigetéről, amit a leírás szerint maga a Teremtés Istene épített először (csapok és szegek nélkül), majd azt másolták le az emberek később maguknak, és amiben baglyok élnek csendben és békében, amíg be nem megyek beszélgetni velük...akkor elég furán néznek.
Az épület mellett laknak a flamingók és pelikánok, ahol ki lehet próbálni a David Attenborough módszert és akár be lehet ülni közéjük, remélve, hogy olyan puha a csőrük, mint amilyennek látszik...
A hálós épületekben rengeteg madár lakik egy fedél alatt, papagájok, fácánok, pávák, és amiket nem ismertem fel, szállnak keresztbe-kasul. Fel lehet menni a fakorona fölé is egy palló rendszerre, de szerintem sokkal többet lehet látni a madarak között sétálva a földszinten.
Miután végig érünk a tematikus mini-parkokon: Jáva, Borneo, Sulawesi, Szumátra stb. marad a Paradicsom Madarai rész, ahol a "...Bird of Paradise" nevű madarak laknak. Próbáltuk elképzelni, hogyan nevezhették el őket annak idején az európai felfedezők. "Ni, egy szép madár, hívjuk ezt 'A Paradicsom Madarának', ho, ott egy másik, az meg kisebb, hívjuk ezt 'Kisebb Paradicsom Madárnak'...az meg milyen szép, legyen az a 'Csodálatos Paradicsom Madár'". Elég tudományosnak tűnik!
A túra végére maradnak Komodó utolsó sárkány hősei, a varánuszok, akik valamiért nem a hüllő parkban laknak, hanem a madarak között...és ha nagyon el akarnak bújni előlünk, akkor nagyjából annyi eszük van, mint a gekkóknak otthon:
Találtunk egy kis, egyszerű, fekete madarat egy ketrecben, oda is mentem hozzá, mondtam neki, hogy "nem vagy elég nagy és színes és senki sem figyel rád, ugye?", mire ő teljesen érthetően azt mondta, hogy "How are you?". Utána meg olyat kacagott (csőrrel), hogy mi is kacagni kezdtünk rajta. A videó kicsit hosszú róla, ezért nem teszem be ide. Egy biztos, meglepetésből támadott :-).
A két park együtt nagyszerű családi program, sajnálatosan előnyére szolgál most az árleszállítás és a látogató tömegek hiánya is.