Made in Bali...több szempontból is.

Egyik barátunk írta, hogy megy másnap lovas íjász klubba Ubudba íjkészítő workshopra, van-e kedvünk jönni...volt. Reggel felkerekedtünk, megtettük a nagyjából fél órás távot (igazából, minden közel van a szigeten, pláne most, hogy a vírus miatt nincsenek buszok...meg autók...meg motorok).

10-kor már jócskán gyűltek az emberek, fiatalok, idősek, kislányok és fiúk. Nem is tudtam, hogy ilyen népszerű a lovas íjászat Balin! A bejáratnál rögtön jött az első fejtörő. Aki foglalta a jegyet, megkérdezte, hogy 5 főre van-e kedvezmény, írták is neki, hogy a 300e helyett 250e (kb. 5e forint). A pultnál álló srác erről nyilván nem tudott, elment segítségért, vissza is érkezett, majd elkezdett számolni, és visszaadott fejenként 250e-t. Okos gyerek, ügyes gyerek!

Később ezt a pénzt visszaadtuk a szervezőnek, mert nem láttuk biztonságban más kezében, a jelek szerint okkal.

Kicsit furcsán nézelődve körbe, keresni kezdtük a lovakat, minthogy lovas íjászat, meg minden. Mondták is rögtön, hogy egy úgy lovas íjászat, hogy nincsenek lovak. Merthogy, ha másképp tagoljuk a szót, akkor: lovas-íj(ászat), szóval olyan íjakkal lövünk, amiket lovon használnak. Áháááááá...rögtön éreztük, hogy Balin járhatunk!

Találtunk egy állványon egy halom visszacsapó íjat, amit különböző országok módszereivel készítettek el. Volt ott török, arab, maláj, balinéz és magyar íj is. A szerkezet leginkább azt befolyásolja, hogy mennyi ereje van a feszített íjnak, és így milyen erővel és milyen messzire lövi ki a nyílvesszőt. Plusz azt is, hogy mennyire tépi le az ujjaidat minden egyes lövés közben.

Mivel lovas íjászat, kiderült, hogy a lovon a nyilat jobbról húzzák elő az övükön (nem háton, mint Legolas) lévő tegezből, és jobbról illesztik a húrra, majd hüvelyk ujjal eresztik el. Ezzel a tűzsebesség jóval nagyobb, és lovaglás közben kevesebb bénázást igényel a húrra helyezés is. Párszor próbáltam, aztán maradtam a begyakorolt Legolas módszernél, jobb kéz + három ujj. Így háromszor annyi ujjamat akarta mindig levágni.

A kb. 25 méterre tervezett lőlapokat úgy 8-10 méterről kergettük körbe, messzebbről elsőosztályúan tudtuk eltalálni a fekete drapériát. Kipróbáltuk, hogy milyen lovaglás közben célozni (térdből rugózva), szintén a Legolas-féle 3 nyílvessző egyszerre modellt is, aztán jött a workshop.

Lelki szemeink előtt saját arcélünkre faragott íj markolatok lebegtek...amikor kiderült, hogy ez úgy íjkészítő workshop, hogy elmondják, mennyire nehéz ilyet csinálni, és vége. Oh....Balin vagyunk :D.

Az ember előadása a következő szerkezetet követte: "Ez itt egy íj, fából van, ez egy másik íj, ez nem fából van, ez egy nem fa íj. Ha fából lenne, akkor más fajta íj lenne. Egy ilyen íjat könnyű megcsinálni, ha az ember ért hozzá. Egy ilyen íjat is könnyű megcsinálni, ha az ember ehhez is ért. Ezt az íjat pedig bivalyszarvból készítették. Meg fából, de nem mindig." Minden nap tanul valamit az ember! Emberünk egyébként azt mondta, hogy a világon mindenfelé küld megrendelésre íjakat versenyzőknek, szóval valamit azért kellett tudnia!

A szarv amúgy állati (he-he) nehéz, meglepő. Ahogy az is meglepő lehet szegény bivalnyak, hogy megnő ekkorára, jól lelövik és egy pár szarvából pontosan egy darab íj készül el. Hatékonynak tűnik. Hogy aztán legyen egy íjad, amivel le tudsz lőni majd egy másik bivalyt! Worldpeace!

Az egyik íjász srác (egyen póló meg minden törzsi jel) büszkén mutatta a telefonján a képet, miszerint a nomád játékok lovas íjász bajnoka (vagyis: a nagy példakép) történetesen magyar: Vermes Balázs, valamint a távlövés világrekordját is egy magyar úriember tartja: Mónus József. Ennyi tehetséggel hogyan nem lőttük le a római papokat, mikor bejöttek meghódítani Istvánnak az országot? :-) :-)

A végére egy házi verseny jutott, 12-13 méterről kellett lufikat eltalálni. Kinek a sajátját, kinek a szomszéd lufiját! Gabi volt nálunk Sasszem személyesen és majdnem megnyerte az 5kg rizs főnyereményt az előre-oldalra-háttal-térdelve-lövünk versenyben (a jelenlegi helyzetben Balin ez egy fél havi élelem, szóval nem lenézendő trófea :-)).

A mezőnyben mindenki is elfért, mint látható, és nem is vagyok biztos benne, hogy rosszabbul lőtt, mint mi. Még családi programnak sem rossz...hacsak nem akarunk tényleg lovagolni, vagy íjat készíteni...mert akkor nem jó.