A home office 2.0, amikor eljön új év napja Balin, a balinéz naptár szerint (mert amúgy idén ez a negyedik újévi ünnep itt). Tavaly is érdekes volt, idén meg aktuális. 

Az úgynevezett "first world problem" (fejlett világbeli probléma, utalva arra, hogy miken nyavajgunk, amikor mások napi 30 km-t sétálnak ivóvízért) kategóriába esik a legtöbb tapasztalatunk idén (is).

Előző nap azt gondoltuk, hogy rendelünk majd vacsorára egy pizzát, mert másnap azt úgysem lehet, és még délután akartam inni egy forró csokit is, meg talán boltba is el lehetett volna ugrani. A motoros-bevásárló app a telefonon mutatta, hogy este 10-ig nyitva vannak az üzletek, éljen. Aztán 5:30-ra frissítették az adatokat benne, és kiderült, hogy 4-5 körül bezárt minden már, mint nálunk december 24-én. Emlékszik még mindenki, amikor régen pénteken-szombaton kellett megvenni a friss kenyeret, mert nem volt nyitva vasárnap kisbolt sem? Gyerekkoromban azon gondolkodtam, hogy ha "felnövök majd" mennyire oda kell majd figyelnem erre, ha finomat akarok enni és nem száraz taplót. Aztán, mire felnőttem, volt a Tescoban vasárnap hajnali 2-kor frissen sült sajtos kifli. Ha majd tényleg le lesznek zárva egyes városok, és nem csak kijárási korlátozás lesz? Akkor házhoz sem szállít majd senki, csak a páncélos rohamkocsi.

Másnapra várva kicsit reménykedtünk benne, hogy ha a vonalas Internet nem is, de a mobil csak fog valamennyire működni. Azért letöltöttünk 4-5 filmet is előre, mert hátha nem lesz semmi más. Igaz, a helyi szokások szerint ez is tilos, ahogy minden más tevékenység: sport, szórakozás, szex, munka, utazás, tűz, lámpa, minden. A reptér egész napra bezár, ahogy a tévé és a rádió is. Gondoltuk is, hogy milyen vicces, hogy pont arra esik az alkalom, amikor naponta gépek tucatjain evakuálják a szigetet, de a helyi ünnep azt mondja, hogy: kapjátok be!

A Facebook-on már hetek óta mentek körbe a "nagy hírek", hogy Balit teljesen lezárják a vírus miatt, és jajj. Egyesek hallottak valamit fél füllel Nyepiről és bekeverték a szart a palacsintába. Ahogy a Galaxis Útikalauz fedlapja írja nagy, barátságos sárga betűkkel: Don't Panic! Pláne, ha valami "szakértő írja".

Csend borult a városra. Nem volt motorzúgás a távolban, nem volt semmi. Nem csipogott a telefon, nem töltött le e-maileket a gép, nem ment semmi, ami nem otthon történt. A medence ment, megegyeztünk, hogy az nem szórakozás, hanem tisztálkodás. Tudtunk könyvet olvasni (ami szintén szórakozás, tehát tilos), beszélgetni (amit amúgy is 365 napban teszünk egész nap :)), és majdnem megettük az aznapra szánt halat, de az úgy döntött, hogy inkább a saját lábán éli tovább az életét, és elsétált a kukába. Ezért maradt a leves sült krumplival. Ja, amikor nem tudsz "kiszaladni a boltba".

A nap folyamán ezerszer merült fel, hogy "nem jut eszembe, megnézem az Interneten"...de mégsem. Mennyire egyszerűbbé teszi az életet, amikor van. Emlékszem, 20-25 éve, amikor már voltak WAP-os telefonok (fiatalabbaknak: alacsony sávszélességű, főleg szöveg-alapú weblapok), mennyire megváltozott minden. Sok ember szórakozásának volt része, hogy a kocsmában jót vitatkoztak valamin, amire sem normális állapotában, sem félig ittasan már nem emlékezett senki (pl. ki rúgta a gólt a 1988-as VB elődöntőjében sarokkal...sok értelme nyilván nem volt), de milyen jó volt levezetni a feszültséget. Ehelyett az ember WAP-on utána tudott nézni az alap dolgoknak (akkor még a Yahoo keresővel), és értelmét vesztette a vita...meg a jelek szerint a szórakozásnak ez a formája. Valahogy mindig jobban szerettem a választ megkeresni, mint eldönteni, hogy ki emlékszik rosszabbul.

Titokban akartam kicsit dolgozni, ha már ilyen nyugis minden. Kiderült, hogy a gépen majdnem mindenhez kell az Internet. Vagy jogosultságot ellenőriz indulás előtt, vagy segéd valamit akar letölteni, vagy mondjuk ő a böngésző, és úgy egyértelmű. Eh....már home office-ozni sem lehet rendesen.

De tényleg, mekkora sokk lehet ez azoknak, akik nem mernek amúgy otthon maradni, hanem helyette munkába mennek. Az jutott eszembe, hogy erre az egész pszichológiai helyzetre tulajdonképpen a közoktatás nevel minket, nem? 3 éves kortól a napi norma az, hogy "be vagy vágva valahova, ahol sokan vannak, és amikor nincs ott anyu melle(i), akkor a tömeg adja a biztonságot". Ezért lesznek iroda-lakók az emberek, még akkor is, amikor van választásuk (minden nap), és ha eléjük teszed, akkor is nemet fognak rá mondani, mert el sem tudják képzelni, hogy milyen másképp? Vagy nem...de logikusan hangzik. Most ki lehet próbálni, az tuti.

Az tuti, hogy két kimenetele lehet az egész karantén dolognak: sok gyerek decemberben, vagy sok válás szeptemberben...

Este rájöttünk, hogy itt a villany dolgot tényleg komolyan veszik. A város sötétbe borult. Se közvilágítás, se lakások fénye, se járművek. Semmi, csak a sötét. Tavaly felhős-esős nap volt Nyepi, idén kiderült, hogy miért szép ez a nap igazán. A fényszennyezés hiánya, és a napközben kitisztuló levegő együtt csodát tettek. Egész Bali beköltözött a Tejút rendszerbe. Éppen felettünk bóklászott a Nemzetközi Űrállomás, az Orion, és milliónyi csillag. Nem olyan volt, mint otthon, ahol akármerre is mész, 30-40km távolban ott egy (vagy több) város, aminek a fénye mindenképpen ront a helyzeten. 100-150km-en belül nem volt fény sehol. Ez egy tegnapi kép:

Éppen felettünk volt a Carina csillagkép (hajógerinc), ami régen része volt az Argo (nagy hajó) csillagképnek, a görög mitológia egy nagy pecsétjeként (az Arany Gyapjú kergetése monda). Ez a csillagkép azért érdekes, mert benne van a Westerlund-2 halmaz, ami 20.000 fényévnyi távolságban van, és a legaktívabb csillag-születési helye a Tejútnak. Míg nálunk a legközelebbi csillag 4.5 fényévnyire van, ott ekkora távolságon belül csillagok százai laknak...és születnek. Eddig csak poszteren volt meg a falon otthon (Gabi adta). Mellette látszott a Nagy Magellán Köd, a harmadik legközelebbi és az egyetlen szabad szemmel jól látható törpe-galaxis. Ferdinand Magellan vette észre a XVI. században. Ideális példája annak, hogy bármilyen régen írt könyv csak az akkori korlátozott tudást tudta csak tartalmazni (ahogy a maiak is ezt fogják 100 év múlva). A görögöknek és a rómaiaknak azért nem volt ezzel kapcsolatos mítosza, mert nem tudtak róla, hogy létezik, hiszen onnan nem láthatták. Ennyit az "univerzális ókori igazságokról". Amúgy kb. 2.4 milliárd év múlva fogunk összeütközni vele várhatóan, de mivel ez az emberiség történelmének 240.000-szerese, nagyon nem kell izgulni miatta.

Végül visszalopakodtunk az utcai csillagnézésből a házba úgy, hogy közben egy helyi szellem se egyen meg minket, és folytattuk a csend megfigyelését...várva a holnapi forró csokira. Lehet, hogy minden országban kellene egy-egy ilyen csend napot tartani évente. Érdekes tapasztalás lenne mindenkinek...most meg még hasznos is.

U.i. 1: Mai hír, hogy kormányzói határozatra idén két napos lesz Nyepi, és másnap (vagyis ma) is maradjon mindenki otthon a fenekén, az éttermek tartsanak zárva, de ma már lehet tévét nézni.

U.i. 2: Ha meg már így belejöttünk, akkor mindjárt azt is meghosszabbították március 31-ig.