Minden, amit az ELŐTT kell tudnod, ha át akarsz menni Jávára!

Amikor a sarkon van az óceán és 45 perc Ubud meg a dzsungel, valahogy másképp indul az ember "kirándulni". Végül eljött a nap, hogy ne csak "majd jövő héten" induljunk el, hanem egy hosszú hétvége alatt menjünk át Kelet-Jávára és másszuk meg a kék-tűzű Ijen Vulkánt (erről a részről a következő posztban majd részletesen), aztán Menjangan szigetén nézzük meg az összes őzikét és halat a vízben. Ez volt a terv. Egészen addig, amíg első hajnalban a vulkán oldalán felfelé be nem sült a motor dugattyúja , és nem kellett 4 napot várni utána a javításra. A kényszerű várakozásban megnéztük Kelet-Jávát közelebbről is.

Jáva felé Denpasar északi részéről egy nagyon zsúfolt forgalmú főút vezet 3.5 órán keresztül. Napkrém ide vagy oda, ennyi idő alatt csíkosra sül minden, mégsem lett volna nagy marhaság elhozni a kesztyűt a motorra :-) - amiről később kiderült, hogy az ülés alatt van. Jávára komppal lehet átmenni, ami Gilimanuk városból indul, 40-45 perc alatt ér át, és félig-meddig határátkelő funkciót lát el. Motor forgalmi és nemzetközi jogosítvány legyen nálad, esetleg útlevél is. Nekem a második volt kéznél, a többi elmaradt. Ezt az első igazoltatásnál fedeztük fel, és majdnem azóta is ott ülünk. Az útlevél témában is elég volt hangosan elmondani kétszer, hogy nincs nekem olyanom, és a végén inkább átengedtek, mivel sem terrorista, sem motor tolvaj benyomását sem keltettük. Egy motor + két ember 25.000 rúpiáért tud átkelni a szoroson, ami szinte ingyen van, figyelembe véve, hogy a turistákat Menjanganra 500.000-ért viszik át egy napra (a helyieket 50e-ért).

Bali hinduizmusa után rögtön bele cseppen az ember az országot amúgy uraló iszlám hangulatba. Napi 5 kihangosított ima, és más építészet. Az emberek itt is pont ugyanolyan kedvesek voltak amúgy...

A korábban említett csúcstámadási kísérlet és műszaki hiba után a szervizben megtudtuk, hogy amúgy hamar meg tudnák csinálni a motort, de pont másnap van Mohammed Születésnapja, aztán vasárnapi szünet, és hétfőn is csak délután 1-kor nyitnak ki, szóval 3 plusz nap várakozás lesz a terv. Próbáltam keresni egy más vallású szervizest is, de nem volt. Ezért kibéreltünk Banyuwangi város vendégszeretetét kiélvezve egy *** szobát egy rizsföld mellett, és elindultunk felfedezni Kelet-Jávát.

Az árak szinte hihetetlenek voltak Balihoz szokott szemeinknek. A szállodai szobaszervíz került annyiba, mint egy olcsóbb helyi warung Kután. A motor teljes hengerfej és olaj cseréje egyben volt 16e forint, a strandon a fagyi gombóc 100 forint, és amikor ittunk friss juice-t, ettünk két főételt, akkor fizettünk 800 forintot. Az is igaz, hogy 10-ből 9 helyen bakso-t adnak, ami egy gyúrt leves kiegészítő szerű ennivaló...amiben bármi lehet...és az benne is van. Szóval, azt nem szoktam nagyon enni, és ez korlátozta a választékot rendesen.

Először délnek indultunk, két látnivalót találtunk on-line, az első a külsőre Gyűrűk Urából ismert tündék által lakott Jawatan Benculu erdeje volt, ahol 10-20 méteres fák között lehet elveszni, vagy éppen lovaskocsin vagy lovon lovagolni. Zéró tábla vezet ide a főútról, szóval GPS kell hozzá, vagy egy helyi bácsi, aki elmondja, hogy merre az arra.

Itt jött a másik jelenség, hogy fehérek vagyunk. Nem volt olyan látványosság a szigeten, amin ne tett volna túl ez a tény. Folyamatosan jöttek hozzánk közös fényképeket csinálni. Gabi egy idő után kezdett begurulni rájuk, de aztán azon gondolkodtunk el, hogy Jáván simán lehet olyan falu vagy város, ahova a kutya se jár turistának, és az ottani diákok/felnőttek csak tévében meg könyvekben láttak még fehér embert, most meg itt sétál előttük kettő is. Sok-sok tucat képen leszünk rajta a hétvége után...miközben meghallgattuk az összes kommentet is, amire azt gondolták, hogy nem értjük őket :-).

Innen egy óra délre a Vörös Sziget (Pulau Merah). Ez egy óceánra néző öböl, amiben kis vulkáni kúpok vannak, amin a lemenő nap fénye megtörik...gondoltuk mi, de aztán nem tört meg, csak lement a nap és kész. Csodás hely, szép (és Baliról nézve tiszta) tengerpart, szintén lehetetlen árakkal. A szigetre be lehet gyalogolni apálykor, és lefényképezni állati sok tengeri sünit (ennyit sem láttam még egy kupacban):

Megcsodáltuk az n+1-ik naplementét, ettünk finom curry-s zöldséget rizzsel a parti éttermek egyikében, és már kezdtük sajnálni, hogy a városban foglaltunk szobát, mert szívesen maradtunk volna még egy napot.

Aznap estére már megismertük Banyuwangi (100e fő feletti város) nyugati-jellegű éttermeinek 2/3-át. Meglepően finom desszerteket csináltak (végre egy jó csoki mousse), de mellettük kipróbálhattunk több helyi édességet is...csak a nevükre nem emlékszem. Az egyik egy folyékony cukor sziruppal töltött kókuszos-tésztás golyó volt, ki kell próbálni!

A környék az Osing hercegség területe volt korábban. Ide vonultak vissza a hindu uralkodóház utolsó örökösei az agresszíven terjeszkedő iszlám elől. A Kelet-Indiai Társaság látta, hogy a hindu virtus nem sok jóra vezet és a 80e fős harcos lelkű harcos ellen nem tudnak felvonulni megfelelő hadsereggel, ezért beküldtek keresztény és iszlám térítőket és belülről gyengítették meg a rendszert. 2 év kellett hozzá és elesett a város. A maradék elmenekült Balira, amit innen akartak később megtámadni a profitvadászat keretein belül, de a vízen keresztül már nem működött a dolog.

Másnap északra indultunk, mert már egy éve nem használtuk a búvár cuccokat, mindenképpen kellett keressünk egy koral zátonyt. Fél órányira van Pantai Mutiara, amiről elérhető a part mellett úszó Bangsring Underwater Rezervátum (és át lehet hajózni egy közeli kis szigetre is búvárkodni, plusz Menjanganra is). A belépő parkolással együtt két főre kb. 30e rúpia volt (ez is kb. Bali / 4). Egy több száz méter széles, félig természetes, félig mesterségesen telepített korall zátony van a part mellett. Szinte sodrás mentes volt a víz, nyugodtan lehetett úszkálni a halak és egyéb állatkák között. Ha nem akarunk beúszni a vízen lebegő rezervátumba, akkor egy 5 percenként járó csónakkal be lehet menni a cápa- és teknős nevelő stégre, ahol 8 kis hálóban együtt élnek teknősök, papagály halak és cápák. Igazi Nemo-s bébi-hal óvoda! Tuti megérte volna bemenni a kis feketevégű (?? ezt a nevet ki találta ki magyarul) cápák [blacktip shark, a hátúszóján látható fekete sáv miatt]...és tuti kizavartak volna.

A sok napozás és úszás után elindultunk korán aludni, mert másodszor is neki akartunk vágni a vulkánnak, hogy hajnalban megnézhessük a híres kék tüzet, aztán a kénes tó kékjének csillogását a napfelkelte után....de az a következő poszt témája lesz majd.

A helyi ételek szokatlanságától eltekintve nekem nagyon tetszett Jáva. A legtöbb helyen olyan érzés volt, mint amilyen Bali lehetett 30 éve. Kicsit régi, de kicsit már modern, összekötött, de mégis a külvilágtól elvágott, jól közlekedhető utakkal, egy természeti adottságokban gazdag terület, ahová mi, fehér turisták, még alig tettük be a lábunkat...szerencsére. 2-3-4 napra érdemes átmenni.