Az egyik oldalon Bali a fényűzés szigete, tele ötcsillagos szállodákkal, éjszakai klubokkal és 500 dolláros kirándulásokkal, míg a másik oldalon a belváros egyszerűsége, és a vidék elhagyatottsága jellemző. Ha ehhez még azt is hozzá tesszük, hogy Bali a 3-4 leggazdagabbnak számító régió egyike, és Jáva, de pláne Szumátra és a kisebb szigetek az itteni normák felét keresi átlagosan, akkor néha egészen fura dolgokkal futunk össze.

Ami elsőre látszik, hogy mindenki mindenből megpróbál pénzt csinálni. Az egész sziget vállalkozik ezerrel. Viszi-hozza-adja-veszi-árulja úton és útfélen. A partokon a minden turista életében pótolhatatlan helyet foglaló fúvócső és íj készlet (ki a frász veszi meg?) ámulatából esünk a - ránézésre - 90 éves néni által kínált masszázs szolgáltatásába, miközben egy nagyobb műanyag dobozban otthon sütött finomságokat kínál valaki.

Akinek van egy tartalék motorkerékpárja, az bérbe adja, a piacok roskadásig vannak olyan bódékkal, amiket előtte motoron ülve, kinyújtott fél lábbal tolva kerget el a tulajdonosa délután az esti nyitásra oda-vissza minden egyes nap. A házakban jellemző, hogy építsenek egy vendég szobát vagy kis házat, amit nyilván mindenki AirBnb-re tesz fel, vagy szerencsésebb esetben épít ilyen kis bódéból vagy 5-6 darabot a telekre és készen is van a motel.

Az étel fronton is hasonló a helyzet. Azon kívül, hogy minden sarkon van 3 étterem, az átlag belvárosi utca képéből nélkülözhetetlenek az útszéli sütők (sate=szaté). Ez egy 15x50 centis parázs tartóból áll, egy legyezőből és fa pálcikákra tűzött - többségében - ismeretlen eredetű hús és bőr darabkákat pörgető helyi néniből. Nagyon olcsó ennivaló, 4-6 pálcikát is kaphatsz mondjuk 200 forintért, és én még egyszer sem vettem még belőle :-).

A boltokban ott lakik sokszor az egész család és a kisgyerekek is besegítenek a kiszolgálásba. Az más kérdés, hogy nem vagyunk benne biztosak, hogy jó értékrendet kapnak ezzel. Volt már olyan, hogy a gyerek gond nélkül 50%-kal magasabb árat mondott, mint ami a cetlire volt írva, csak mert fehérek voltunk. Ők ezt úgy élik meg, hogy "neki mindegy mennyit fizet, mert gazdag", mi meg azt látjuk, hogy már egész kicsi korában megtanították csalni. Pedig mindenkinek igaza van, és tényleg úgy csinálják, hogy nem is értik ezt az utóbbi koncepciót.

Az átlag fizetés itt a turista régióban 3-5M IDR, ami 60-100e forint. Akinek van egy-két bérbeadó motorja, az még keres hozzá havi 1-2M-et, a kiadó szobák/lakások meg hoznak 2-3-4M-et is pluszban. Vidéken ez az érték nagyot esik. Ami nem a Denpasar-Ubud-Amed régióban van, az nem létezik. Oda alig mennek turisták, és a havi 1-2-3M is már jó bevételnek számít.

Balin túl az élet még korlátozottabb. Surabaya-ban egy 5* szállodában beszélgettem az üzleti váróban a felszolgálóval, aki mondta, hogy ő vidékről ment oda és havi 3M-et keres, azaz 60e forintot, a város legjobb szállodájában, napi 8-10 órát állva a 28. emeleten.

Indonéziában a minimál bér régiókra van megadva, a statisztika meg...fogalmam sincs pontosan hogyan. Ez itt egy 2014-es térkép, kiindulásnak:

Látszik, hogy Jakartában éppen akkor 48.000 forint volt a minimál bér. Ez jelentősen emelkedett az elmúlt években, és idén elérte a 3.94M-et, ami 79.000 forint. Ez jól hangzik, viszont egy másik táblázattal összehasonlítva: https://tradingeconomics.com/indonesia/minimum-wages az látszik, hogy a fenti 2.44M (csak Jakarta értéke) országos átlagnak volt megadva abban az évben, ami egyáltalán nem volt igaz. Tehát, megemelték jelentősen csak Jakartában, és leközölték országos változásnak :-) szép munka, srácok. Csak nem választási év volt (segítek...de)?

A lényeg, hogy most kérdeztem egy informatika tanár fizetését egy iskolában itt Denpasarban: 2,8M, mert annyi a minimál bér itt...na, a statisztikák ennyit érnek néha. Az összeg meg 56e forint értékű.

Az országban egyébként szinte feudális viszonyok vannak (mondjuk, az elmúlt években otthon is...). Mesélték, hogy egy állami állás megszerzéséért jelentős pénzeket kell előre letenni. Egy tanári állás is akár 4-5 évi fizetésbe kerülhet, míg egy rendőr szintén kb. 4-5 évig fizeti a főnökének a közúti bírságokból beszedett zsebpénzének a felét, ha volt olyan mázlista, hogy az ő családja tudta megszerezni azt az állást neki. Múltkor jól meg is támogattuk a rendszert 500e helyi pénzzel, hátha felvirágoznak tőle. Ahogy már egyszer írtam is, az egyik lánytól ellopták a telefonját, és a rendőrségen a rendőr azért kért tőle zsebbe pénzt, hogy egyáltalán felvegye a feljelentést.

A hivatalokban adományokat várnak el a helyi lakosoktól és a cégektől. Néha csak ügyintézésenként, de van, amit folyamatosan havonta is. Nem nyugta ellenében adományként, hanem "adományként", amire az a magyarázatuk, hogy "ez egy kulturális szokás".

Egy ellenoldali példa, hogy az éttermekben viszont nincs borravaló és akár 10 forintra pontosan vissza is hozzák a különbözetet. Van 10-21% adó+szerviz díj a számlán, de nem illegálisan fizettetik a pincéreket a vendégekkel...és számlát is gyakorlatilag mindenhol adnak rendesen. Gabi egyik osztálytársa mesélte, hogy náluk Szlovákiában egy jól menő pincér napi 50-100EUR-t is tud lopni az étteremtől a borravaló felett. Na, itt legalább ilyen nincs.

Erre jönnek rá a "fehér ember árak", mint a motor bérlés hetente annyiért, amennyibe amúgy havonta kerülne a motor, vagy a sarki néni, aki 3-4x annyiért adja a gyümölcsöt csak azért, mert nem helyi vagy. Vannak, akik mosolyognak ezeken a furcsaságokon, másokat felbosszant, hogy "át akarják verni őket csak azért, mert nem helyiek". Nekem is van néha, hogy azt gondolom, hogy "ha ilyen számmal indítod a beszélgetést, akkor nem akarok veled egyáltalán üzletet kötni", és elsétálok. Ennek ellenére, mindennel felszorozva is csak arra a szintre érnek el az árak, mint amihez a fehér ember szokott, és igazából fel sem tűnik, ha nem figyelsz oda (figyelj oda!! :-)). A mechanizmus meg lehetővé teszi, hogy legalább néha a helyi szolgáltatók is annyit kapjanak a szolgáltatásukért és az idejükért, amennyit egy negyed fordulattal arrébb kapnának a Golyóbison. Gyertek erre, mókás hely!