1945. augusztus 17-én Sukarno elnök és Hatta alelnök vezetésével alakult meg a független Indonézia. Innen ered a főváros repterének neve: a Sukarno-Hatta Nemzetközi Reptér.

Ennek ma 74 éve. Az egész ország ünnepi díszben, piros-fehér lobogóktól színesek az utcák, a cégek és bevásárló központok sportos játékokat szerveznek, kedvezmények a boltokban - egyes termékekre 74% kedvezmény -, kánaán meg minden.

Érdekes, hogy egy ilyen nagy ország csak alig pár tíz éve tudott függetlenné válni. Ráadásul, mindez nem jöhetett volna létre a Második Világháború nélkül. Nézzük meg egy pár rövid gondolatban az ország érdekes előéletét.

17.000 sziget halmaza, amiből 1.000 körülin laknak emberek és jó része a szigeteknek még csak elnevezve sincs. Ami biztos nagy öröm az iskolásoknak, mondjuk egy földrajz dolgozatot el tudnék képzelni, ami kellemetlenül sok tételből állhatna. Már az is kész csoda, hogy az adott időszakban hogyan tudott egy ország "egyszer csak" létre jönni és magáénak tudni ennyi területet? A válasz egyszerű. Magyarországgal szemben, Indonézia jó lóra tett a versenyben, és nem volt útban Oroszország felé sem :-)...de ezt majd később.

Már az ország antropológiai leletei is egyedülállók. 1.5-1.6 millió éves megmunkált kagyló leleteket is találtak itt, meg a nagyjából 700.000 éves Jávai Ember csontvázát és 500.000 éves munkaeszközöket, ami arra utal, hogy nekik nem szóltak, hogy Isten a Világot csak 6.000 éve teremtette meg. A posta elég rosszul működött akkoriban...most is van 6 hét, mire innen elér Budapestre egy levél. Egy másik érdekesség, a Flores-i Ember, aki egy 1 méter magas törpe fajta volt, ami a "szigeti eltörpülés" jelenségének köszönhető. Állítólag még most is lehet őket látni az erdőkben, de olyan, mint a Jeti, "láttuk, de nem tudtunk egyet sem elkapni". Elméletileg 12.000 éve haltak ki teljesen. Hozzájuk képest a velük együtt lakó Homo Sapiens valóságos óriás volt. Érdekes hely Gunung Padang is, ahol az előzetes carbon-dating alapján 20.000 év körüli lépcsős piramist találtak, ami 3-4-szer öregebb az egyiptomi épületeknél (bár kevésbé jól épített)...szóval, még lehetnek meglepetések itt a föld alatt.

Itt húzódik a Wallace-vonal, ami elválasztja a kontinens és Ausztrália élővilágát Bali és Lombok között egy természetes gáttal, ami valószínűleg az az eszement víz áramlás, amiről már írtam korábban is Lembongan körül.

Az ország vallása ugyan az iszlám, de itt aztán van minden, ami mozog, és nagyjából mindet ünneplik is. Ramadánt kergeti a Karácsony, néhány Ganesha ünneppel és Kuningannal megszakítva. Az iskola év hosszabb vagy egy hónappal, hogy behozzák a kieséseket. 300-nál több nyelv van az országban, és kb. 50 éve van közös és hivatalos nyelvük, amit a malájnak egy verziója (akik amúgy a VII.-XIII. század között uralták az országot) és a környék országaiban többnyire meg is értik.

Az iszlám gyalogos hódítás után a XVII. században befutott előbb a portugál, majd a holland hadsereg is kereskedelmi célokkal és megalakult a mindenkinek ismerős nevű: Kelet Indiai Társaság és az ő monopóliuma. Az európai háborúk aktuális állása és végkimenetele alapján az ország tulajdonosa is folyton változott: hol Bonaparte színekben, hol angolok alatt, majd megint holland irányítás mellett vezették az országot. Egészen a Második Világháborúig. Ekkor jött a nagy lehetőség.

Sukarno jól ismerte fel, hogy a hollandok jól el lesznek foglalva Európában, és az itteni háborúhoz egy helyi partner kell. Ezért a támagdó japánokkal szövetkezve 1942-ben elkergették a hollandokat. Aztán, ahogy Japán veszített, hirtelen nem maradt itt erős "kérő", megnyílt a lehetőség a függetlenség kinyilatkoztatására. Szóval, nekünk is csak annyit kellett volna tennünk, hogy - ahelyett, hogy elsőként üzenünk hadat az Egyesült Államoknak - hagyjuk, hogy a németek szálljanak meg minket az osztrákok ellen, aztán amikor Németország kapitulál, akkor körbevesszük magunkat tengerrel és kikiáltjuk a függetlenségünket. :-)

1945. augusztus 17-én bejelentették a független Indonéz Egyesült Államok megalakulását, amire Hollandia bevonulása volt a válasz és 4 év gerilla háború, aminek a végén az ENSZ nyomására 1949-ben a hollandok elismerték az ország függetlenségét, és 1950-ben végre megalakult Sukarno és Hatta vezetésével az Indonéz Köztársaság. Ez sem tartott sokáig, hiszen a hatalmas ország irányítása nem volt kis feladat. Nem is sikerült. Belső feszültségek, vallási alapú háborúk és szegénység jellemezte az országot. 1959-ben végül Sukarno úgy döntött, hogy áthúz mindent, és az elnök által kinevezett és irányított parlament, hadsereg és egy kommunista jellegű központi irányítás létrehozásával stabilizálta az országot és gazdasági csőd felé vitte (kb. Kádár rendszer). Az államforma: Irányított Demokrácia lett. 1967-ben aztán a hadsereget vezető Suharto tábornok lecsukta Sukarno-t, és átvette a hatalmat a következő 31 évre. Százezreket végeztek ki, harcoltak a nyugati közös ellenséggel, és a korrupció 100%-os lett, de emellett külföldi tőkét is bevonzott az országba (szóval családilag monopolizálta az országot, ami némileg hasonlít egyes jelenlegi közép-európai folyamatokra). Az 1998-as Keleti Válság tett pontot erre, amikor az emberek fellázadtak, mert már nem volt hova lejjebb. Az igazi demokrácia az 1999-es váltás hatására jött létre, amit az akkorra már megerősödött és egységesedett ország már jobban el bírt tartani.

Jelenleg pedig egy 260 millió lakosú és dinamikosan fejlődő országban találjuk magunkat, napi földrengésekkel, vulkán kitörésekkel, ahol ugyanúgy megtalálhatóak az 5.000 fős esküvők és 15.000.000 Instagram követőt számláló túlfehérített cicababák, mint ahogy az őserdők mélyén fűszoknyában fúvócsővel vadászó őslakosok is. Színek, változatosság, egyre több turista és jóképű gekkók országa. Boldog 74. Születésnapot!