Van egy "macska", ami fogja magát, elcsemegézget a kávé cserjéken, zöld/piros héjával együtt elfogyasztja a szemeket. Aztán némi emésztés és természetes fermentálás után...szóval, távozik belőle a nagyjából érintetlen kávébab, egy helyes kis bab-vonat formájában. Ő a luwak, vagy civet macska.

Ez a termék még közvetlenül nem fini. Meg kell mosni, fel kell törni a héjját, meg kell pörkölni, el kell morzsolni, szitázni, aztán kész is van a kávé. Mindezt kézzel, ami a folyamatot nagyon hosszúvá és elég költségessé teszi. Cserében a macsek által levadászott és egyenként interjúztatott szemekből nyert kávét kapunk, ami a világ legdrágább kávéjának számít...én nem iszom kávét egyáltalán, de remélem, hogy annyiért finom is :-).

Azért "macska", mert valójában nem az. A mosómedvék családjába tartozik az állat, és amúgy egy nagyon helyre kis vastag testű szőrpamacsról van szó. A kávéültetvényeket a neten tucatszámra talájuk meg, ezek mindegyikében nézhetünk és símogathatunk cicákat, kis plusz pénzért a nyakunkba rakják sálnak is. A kávézóhoz érve mellénk szegődött egy helyi kísérő, aki végig mesélte a gyártás folymatát, megmutatta a kávék és teák ízesítéséhez használt növényeket, mint citromfű, fahéj, stb.

Ezek után kaptunk egy kóstoló tálat, amin 14 féle tea és kávé volt kis poharakban és közösen megnyalogathattuk az ízeket, plusz 50e rúpiáért lehetett rendelni 1-1 pohár luwak kávét is. Én csak teákat ittam, azok nagyon ízletesek voltak, némelyik helyi gyümölcsökkel volt ízesítve, de a győztes a citromfüves lett.

A músor vége a helyi bolt meglátogatása volt, ahol felszerelkeztünk az összes rokonnak-barátnak-ismerősnek való teával és luwak kávéval és mentünk tovább Ubud felé.