Sanur északi partján sétálva már messziről feltűnt, hogy "az a hajó furán áll". Közeledve kiderült, hogy a mellette látható fehér dobozok a mentőhajók tárolói, és a hajó éppen a korábban felfújt és vészjelző lámpákkal a szélén villogó félbe gűrt raftján fekszik, a parti homokban.

Egyébként, sok kisebb hajó szokott apály idején a parti kikötő homokjában fetrengeni, de csak ott, ahol a korall zátony védi a hullámzástól. A fenti helyen leginkább méteres hullámok robajlottak 10-15 méterre a hajótól.

Egy ideig kíváncsian nézegettük a dolgokat. 10-12 ember próbálta a parttal párhuzamosan fekvő hajót befelé tolni. Egészen addig, amíg nem jött egy hullám és dobálta őket hajóval együtt hátrafelé. Egy 20 méteres hajó oldalának feszülő hullám ereje azért észrevehető.

Próbálták két bójához erősített kötéllel befelé húzni, vagy legalább rögzíteni azt a pár centit, amit a visszafelé húzódó hullámmal együtt a csapat lökni tudott a hajótesten. Kevés sikerrel. Mivel állóharcnak nézett ki és voltak ott elegen, le akartam ugyan menni, de első körben tovább sétáltunk vagy 10 percet, aztán visszafelé ismét lefékeztünk mellettük. Valahogy segíteni kellett.

A veszély az volt, hogy a dagály alatt emelkedő víz a hajótestet addig emeli, amíg az ki nem ér a parti sziklákra és azokon össze nem törik. A homokon csúszkáló fenéklemeznek nagy baja nem lehetett, de ez csak átmeneti állapot volt. A hajó 6 motorja a part felé nézett, ezért nem lehetett leengedni és elhussanni velük.

Kérdeztem is, hogy mit sikerült csinálni pontosan? Mondták, hogy kikötöttek, aztán a kötél elszabadult míg pakoltak, és a parton vették észre, hogy késő, amúgy a motorok üzemképesek. Ez több értelmet adott a fizikai munkának, úgyhogy lefutottam én is egy kis disaster tourism kedvéért, mivel éppen ment le a nap, és volt még a sötétig úgy 15 perc, a szikláknak csapódásig meg úgy 30. Szóval, most vagy soha. Ahogy emelkedett a víz, egyre többször emelte meg annyira a hajó hátsó részét is, hogy legyen esélyünk előre tolni (a víznek meg hátra). Végül, vagy negyed óra hintázás után egyszer csak sikerült 45 fokba fordítani az orrát, aztán a következő nagy hullámmal együtt kitolni előre. Innen már az orron lévő kötelek segítségével is beljebb tudták még húzni a hajót a megtörő hullámok felé, és egy emelkedő hullámon sikerült leereszteni a motorokat a vízbe, majd egy nagy pöffenés után a hajó átugratott a vízfalon és ment aludni. Jó éjszakát neki :-).