Sokáig törte a fejét a világ, hogy mi is lett Elvis-szel? Meghalt? Elvitték az UFO-k? Elvonóra ment? A héten kiderült az igazság: Balin él és Kaliforniában volt börtönőr! :-)

Jelenleg pont a szomszéd lakásban lakik, így a medence mellett szoktunk beszélgetni az élet (vagy jelen esetben a halál utáni élet) nagy dolgairól. Hét végén lépett fel először a Casablanca bárban, ahová mi is szoktunk járni, és természetesen elmentünk az ősbemutatóra is, ami nem kicsit sikerült viccesen és lehangolóan egyszerre.

De, menjünk vissza az elejére. Ki is Elvis? Fiatal korában az USA Haditengerészeténél szolgált, aztán két turnus után, 130 kiló izom társaságában hazaérve azt látta, hogy ha nem megy vissza még egy körre, akkor elég visszafogott anyagi lehetőségek között kergetheti a LAPD színeiben az utcai huligánokat. Ekkor jött a nagy ajánlat: Büntetés végrehajtó a tuti. 1700 USD a fizetés, ami évente emelkedik jelentősen. Ennek az a kevésbé reklámozott oka, hogy az átlagos kemény csávó 2-3 évet bír ki az üzemben. Ezt akkor még nem tudta.

A kezdeti keménységek után már csak a későbbi keménységek voltak hátra. Mutatott borotva penge által készült vágásokat a kezén, megcsodáltuk az össze-vissza tört orrá(nak a helyét, mert Elvis miatt később ezt megcsináltatta szépre)t, valamint a nyugdíjazásának alapját szolgáltató csavarhúzó lyukat az mellkasa oldalán. Ezt az orvos szerint a 20 centis mellizma állította meg a tüdeje és a szíve előtt kicsivel. Szóval, nyugdíjas állás volt.

Mesélte, hogy az volt a "lelki felkészítés" az őröknek, hogy néha megkapták a lakók dossziéit, hogy megcsodálhassák a néha nem is olyan véresszájú kinézetű csíkos ruhások előéletét. Nos, a történeteket nem írom le, mert ezt 18 alatt is olvashatják. Mondjuk azt, hogy az egyik kolléga egy utcán sétáló hölgytől nem kapott megfelelő szolgáltatást és utána 4 különböző módon ölte meg hirtelen felindulásból, ebből az egyiknek köze volt egy grapefruithoz, és nem az volt a legdurvább köztük. Szóval, imádta a munkahelyét.

A szúrás hatására aztán 1996 környékén beadta a korai nyugdíjazási kérelmét, amit így el is fogadtak (aztán meg is szüntették az intézményt utána, mert ne csodálkozz, ha megsérülsz egy ilyen munkában), és azóta nyugdíjas.

Oké, de hogyan jött Elvis? Szeretett énekelgetni, a 70-es években találkozott is Elvis-szel, és amúgy meg biztonsági személyzetként dolgozott (meglepő:-)), és Las Vegasban üldögéltek Tom Jones-szal. Elkezdett együtt énekelni a zongoristával, mire Tom felkapta a fejét, és kérte, hogy "beszéljen is úgy, mint Elvis"...beszélt, hasonlított. Innen vezetett az út oda, hogy megalkotta az "Elvis parókát és ruhát", modellt állt a gyártó cégeknek, akik azóta több tízezer ilyen ruhát adtak már el, és minden tisztességes ál-Elvis ilyeneket hord. Aztán elindult a világba, városról városra haladva, bárokban és esküvőkön fellépve, majd Thaiföld után befutott Balira...és amúgy Tim-nek hívja magát, úgyhogy mi is így hívjuk. A paróka sokat dob a hasonlóságon, az biztos:

Az első fellépés előtt itt tépte a haját, hogy 1) nincs backup énekes lánya 2 nappal a start előtt, 2) az együttes nagyon lassan érti meg, hogy Elvis zenéit nem AC/DC stílusban kell játszani, hanem puhán. Aztán eljött a nagy nap, tele a ház, és elindul a zene. A bár tulajdonosa volt a keverő pult mögött. Az elején az ő hangja volt túl halk, aztán feltolták, de akkor meg egyfolytában begerjedt a hangfal, és úgy kellett helyet keresnie a színpadon, ahol nincs nyikorgás. Végig azt láttuk, hogy integet a zenészeknek (gyorsabban, halkabban, most üss oda), a poszteren hátul Elvis feje volt, de aztán rájöttünk, hogy az Tim...szóval teljesen hasonlított. Előkerült a "fehér, flitteres jumpsuit" is és a nép ezerrel táncolt a placcon. Az együttes gáz volt. Aztán másnap kiderültek a stiklik is: az egyik háttér énekes volt amúgy a fő énekes egy másik napon, és folyamatosan bele huhogott a számokba, ami hangulatos volt, de nem Elvis-es, nem bírta, hogy nem ő a fő esemény. A másik énekes aznap állt be először, és sosem jó helyen kontrázott. Az együttes meg a próbákon már megtanulta a jó zenét, előadás alatt pedig össze-vissza játszottak, mert "nem fizetnek meg minket eléggé ahhoz, hogy neki segítsünk". De komolyan, ha már annyiért adtad el magadat, akkor a legjobbat hozd ki belőle, vagy alkudozz jobban! A nép elégedett volt, a tulajdonos elégedett volt, Elvis fel akarta kötni magát, de inkább az együttest, mi meg jókat mosolyogtunk.

Másnap mondta, hogy már sok helyen fellépett, sok egyéb imitátort látott, és rájött a titokra: ha valaki előad egy rossz Jacksont, rossz Mariah Carey-t, akkor a nézők húzzák a szájukat, hogy "ez szar". De még nem látott olyan Elvist, akit ne szerettek volna. Ha kövér, akkor azért mert "na, szegény ilyen volt a végén", ha a számokat nem tudja elénekelni, akkor "oh, ott, az a rész egészen hasonlított", és így a világ legbénább előadását is szerették előző nap, mert valahogy az egész világ szereti Elvis-t, ahogy volt, ahogy élt, ahogy meghalt.