Amikor mi, a távoli fehér emberek, megérkeztünk Balira, a fejünk tele volt időjárási előítéletekkel. A tankönyvekből megismert jelenségeket vártuk szembe jönni. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a világ jól működik. (a képen egyébként egy balinéz ember látható, aki kiment napozni a tengerpartra...érdekes emberek ezek...mi meg ott pattogunk mellette fecskében és élvezzük a tengert...na de vissza a témához).

A terv a következő volt: lévén Bali trópusi égövön fekvő sziget (8 fokkal az egyenlítő alatt), egész évben várható volt a 30 fokos párás levegő, ami mellé nyáron (az otthoni télen) megérkezik a monszun éghajlatra jellemző napi szintű égömlés, zuhé és zivatar. Ez tart decembertől márciusig, és ismét megérkezik a kellemes nyár a következő 8 hónapra.

Megérkeztünk augusztus végén. Csodálattal adóztunk a természet rendjének, sehol egy eső, süt a nap, csiripelnek a gekkók. Aztán az első nagyobb esővel (november 8.) elkönyveltük (ld: a akkori posztban), hogy "na tessék, akkor most már ilyen lesz ez mindig, és óh, szegény mi". Igen, ennyit az előítéletekről és arról, hogy az ember igazolást keres bármiben, hogy megerősítse azt, amit éppen hisz :-). Jövő héten meg majd mást.

Még azt is írtam, hogy az időjárási oldalak szerint a január aztán a világnak a legvége lesz, amikor is az otthoni májusi eső aranyat ér szintjének az 5-szöröse szokott leesni egy hónap alatt.

Elmúlt december, január...lassan itt van Valentin napja, és teljesen más történt. Hetente talán ha volt egy-két eső, de sokszor még annyi sem, azok is jobbára 1-2 órások voltak, előtte-utána napsütéssel (ez Denpasar-Sanur részre vonatkozik, Ubudban például többet szokott esni, kémeink jelentették, hogy ma is volt egy nagy zuhi). Minden nap lehetett motorozni, lehetett fürdeni a tengerben, napozni, és élvezni a friss (ám nedves és meleg) levegőt.

Azt elmondom a monszun eső védelmében, hogy érdemes az ősi szabályt követni: ha az első csepp megjön, akkor számíts az összes többire is. Nagyon ritka, hogy csepeg és semmi több. Ha a bukósisakon meglátod a víz pöttyöket, akkor esőkabát elő, és tedd vízhatlanná a csomagokat is...megéri.

Valaki ellopta az esős évszakot! Hogy mi mivel függ össze, és hogy minimális változások egyes területeken hogyan hatnak más területek átlagos időjárására, az egy külön téma, és biztos a fele sem lenne igaz annak holnap, amit ma leírnék. Egy tuti, idén elfogyott az esős évszak, és állandó napozásra vagyunk kárhoztatva :-)! Nem, a világ a jelek szerint elkezdett nem jól működni.

PS: nyilván, a cikk megírása után két órával történt, hogy vacsi után séta közben pár csepp esőt éreztünk, kérdeztem Gabitól, hogy menjünk körbe még a téren, vagy irány a motor. Azt mondta, hogy menjünk, én meg idéztem magamtól (fentebb), hogy tuti-e? 100 méter múlva már mindegy volt. Nem is vettünk fel esőkabátot a motorozáshoz hazafelé, mert úgysem számított már. Végül otthon Gabi ötletére ruhástól beugrottunk a medencébe, ami a 26 fokos esőhöz képest kimondottan meleg volt. Éljen a Grincs! :-)