Szerintem ez a legnagyobb ötlet a strandok történelmében! :-) Ráadásul annyira nincs kihasználva, pedig egy kis marketinggel rengeteg pénzt tudna hozni a helyieknek.

Amed Beach partjai mellett van egy víz alatti kis templom kinézetű tárgy, ami így is úszkálók ezreit vonzza oda, ám nem tudják, hogy valójában mi is az, a bloggerek is csak "tenger alatti templomként" szokták emlegetni. Mi is csak véletlenül jöttünk rá a titok nyitjára!

Szóval, kb. 5-6 méter mélyen van, és az öböl felőli oldalán van a közepén levő dobozon egy rés. Pont akkora, mint egy leveles ládán...mert ez egy leveles láda! Az Indonéz Posta üzemelteti, és üríti ki belőle a leveleket. Elkezdtünk a parton kérdezősködni, hogy most akkor mit lehet benne pontosan feladni. Kiderült, hogy vannak vízálló képeslapok, amit "egy barátom árul". Pár perc várakozás után előkerült a néni a lapokkal és mondott egy magas árat per darab, amit aztán lealkudtunk és Diával ketten úgy döntöttünk, hogy megér 100.000 IDR-t egy ilyen geg. Kitöltöttük, megcsodáltuk, majd elindultunk befelé megkeresni a postát.

Elsőre nem mertük beletenni a lapot a vízbe, inkább fél kézzel kitartva úsztunk a célig...de aztán nyilván rájöttünk, hogy ez sokáig nem maradhat így. Némileg remegve néztük meg a vízbe merített lapot, de a jelek szerint a tinta kitartott! A terv az volt, hogy először Dia leúszik és megfejti a bejárat irányát, aztán majd megyek és felváltva bedobjuk a lapokat és készítünk szexi képeket.

Amikor leúszott, és keresni kezdte a bejáratot, megkapaszkodott a kő posta szélében, ami mögött - tőlem láthatóan - éppen két tűzhal (pterois / lion fish) bújt el.

Ezt ő nem látta. Ha valamit nem szabad simogatni, az a tűzhal...meg a fehér cápa. De akkor már inkább a cápa (fejfájást, hányást, esetleg bénulást okozó mérge van...a cápa meg egy békés hal). Víz alatt nem egyszerű kiabálni, ezért próbáltam másképp zajt csapni, amit Dia meghallott, meg is ijedt szerencsére, és fellőtt a felszín felé. Egy probléma megúszva. Mivel hiába mutogattam neki a halakat fentről, csak nem látta, ezért váltottunk, mentem le én. 5-6 méteren volt a rés, szóval le kellett úszni addig, és eleget lent lenni ahhoz, hogy a rést megtalálva a vízben mindenfelé hajló képeslappal azt úgy be tudjuk dobni, hogy lehetőleg ne jöjjön ki az áramlással együtt a dobozból. Meg közben persze mosolyogni is kellett volna a kamera felé :-).

Kíváncsian várjuk, hogy a posta 1) megtalálta-e a lapokat 2) elvitte-e végül a két nemzetközi célpontra a világ végéről? Mindenesetre, szerintem a legnagyobb ötlet volt a helyiektől, és imádom őket :-)!

Azt gondolom, hogy 10-ből 10 búvárra rá lehetne sózni a lapot ennyiért, ha már eljött ide merülni és ennek sokszorosát kifizette a szolgáltatásért...mégis, szinte senki sem tudja a környéken, hogy működik és azt sem, hogy hol lehet képeslapot szerezni! Majd mesélünk, ha megérkeztek a lapok! :-)

PS: 6 hét múlva jelzett a két címzett, hogy Amerikában és Magyarországon is megkapták a vízi-leveleket! Éljen!

PPS: 2,5 hónappal később, ma, visszamentünk, mert apukám is ki akarta próbálni a postát...most már tudjuk, hol kell pontosan venni a képeslapokat, és azt is, hogy múltkor dupla árat fizettünk érte :-).