Mi lapul a valóságban az álmok szigetén? Érdemes jönni?

Szeretjük:

1) Tökéletes és egyenletes hőmérséklet. Szeretem Egyiptomot is, de ott a 29 fokos víz mellé 40-45 fokos levegő van, amibe bele lehet halni. Itt a víz meg a levegő most nagyjából azonos hőmérsékletű, szóval nem veszed észre, ha beleesel a hajóról a vízbe :-). Fogalmunk sincs, hogy milyen hónap van, milyen nap, hogy merre megy az idő. Az éves ingadozás 3-4 fok. Meg néha többet esik az eső, de ennyi!

2) Kiváló konyha. Szintén az Európához legközelebbi forró tengerhez hasonlítva, Egyiptomban a nemzetközi konyha borzalmas. Mindenbe a saját fűszereiket teszik bele. Balin az a jó, hogy mindenki ide akar jönni nyugdíjba, és a mexikói meg az olasz szakács itt nyit éttermet, és importál összetevőket hozzá, mert az 5M turista megfizeti. Tudsz olasz pizzát enni és francia baguettet.

3) Barátságos emberek. Mindenki mosolyog, kedvesek, és akkor is szólnak hozzád, ha nem akarnak eladni semmit. A partokon kicsit több a "gyere a boltomba, olcsó", mint szeretnénk, de túl lehet élni. Mosolyogj, ő ebből él! Mindenki próbál segíteni, ha szükséged van rá és nincsen az az otthoni rohanós idegbaj.

4) Közbiztonság jó. Nem tudjuk, hogy a vallás miatt, a sziget-ség miatt (nincs hova futni), vagy miért, de én például egyfolytában a motorban felejtem a kulcsot, és amúgy meg nyugodtan rajta is hagyjuk a sisakokat a motoron lógva, ott lesznek (nyilván, hallottunk már 2-3 esetről, amikor eltűntek sisakok, de azt sem ellopták, hanem "kellett hazafelé"...ettől még el lett lopva). Az utcán nyugodtan sétálhatsz akár éjszaka is (ismét, Seminyak és Kuta körül már van némi bűnözés, és az egyik srác kezéből hajnalban már téptek ki telefont - nyilván akkor tudnak elmenekülni a motorral, nem a nappali dugóban, szóval logikus). A táskákat lehajigálod a parton és nyugodtan mehetsz fürdeni. Olyan, mint Kréta volt régen (10 éve nem voltam ott már).

5) Friss vadak und halak. Nem kell ragozni...sziget az Indiai Óceán szélén, nyilván van friss hal szinte ingyen, meg rákok, meg homár, meg languszta, meg minden ilyesmi...a mangó mennyei, otthon soha nem kapsz hasonlót sem, itt meg leesik a fáról. Ha még nem ettél mangót ilyen helyen, próbáld ki! Mi úgy futottunk bele, hogy Sharm el Sheikh-ben kifogytak a friss narancsból, ehelyett mangót akartak hozni. Húztuk kicsit a szánkat, mert otthon ettünk már néhányszor, és inkább volt romantikus, mint finom. Az első korty óta csak azt isszuk ott. A halak ízéről meg a Jimbarani Halpiacos posztban írtam már...szóval, más. Szeretjük a 240 forintos Magnumot meg a 200-250 forintos helyi ebédeket is.

6) Ruházkodás. Egy bőrönddel jöttünk három hónapja. Annak a fele sport és egyéb cucc volt, és van kb. 3 ingem, 5 pólóm meg egy öltönyöm (amit nem vettem még fel). Ez pont elég mindenre. A 30-31 fokban teljesen mindegy mi van rajtad. Egy ember mondta: "ha Jakartában a megbeszélésre viszem az edzőtáskámat, már nem vesznek komolyan, itt meg, ha nem rövid gatyában megyek, akkor azt kérdezik, hogy mit feszülök be annyira". Én a magam részéről szeretek...izé...egy réteg ruhában lenni :-)...ha értitek, mire gondolok. Gabi is fél percet tölt csak azzal, hogy mit is vegyen fel, mert valójában teljesen mindegy (csak legyen szép :-). Se kabát, se pulcsi, se zokni...cool.

7) Centikre van minden. Egy óra Ubud, másfél óra a búvár paradicsom, másfél óra a tűzhányó, egy óra a vízesés és a dzsungel, meg a rizsföldek és az óceán is csak 20 perc. Amiért mások évekig készülnek és repülőznek, az egy unalmasabb délutáni program tud lenni. (igen, tudom, nincs hó, otthon meg van...hiányzik majd biztosan!) A Starbucks ad csak némi karácsonyi hangulatot, miközben ezerrel szervezzük innen a december 9-es fürdőruhás 15. Mikulás Kocogást (amin most először nem leszek ott...).

8) Közlekedés. Én szeretem azt a hullámzó világvégét, amit itt csinálnak. Van benne egy megbízható rendszer. Négy motor előzi egymást és az autókat néha egyszerre, máskor öt ember ül egy motoron, vagy egy komplett üveglapot visznek, esetleg üvegekben benzint, de működik. Mindenki odafigyel a másikra, és nincs kiabálás, akkor sem, ha te hibáztál. Tudják, hogy ők is fognak majd. Egy szösszenet: 10-12 biciklis úgy gondolta, hogy jó ötlet a piros lámpán átmenni keresztbe a 2x3 sávos kereszteződésen, a rendőr meg erre jól lefütyülte a forgalmat és elengedte a bringásokat. Mindenki másképpen áll mindenhez.

9) Száraz évszak. Imádjuk, hogy amikor "száraz évszak" van, akkor aztán száraz évszak van! Sehol egy fél eső sem. Könnyű öltözni, tervezni, jönni-menni. Kicsit már unalmas is, hogy a "Csillagnéző" app a telefonon minden egyes nap délben közli: "a mai este tiszta lesz csillagnézésre" :-) U.i. Amikor meg esős van, ugyanaz a ruha van rajtad, csak plusz egy esőkabát.

10) Időeltolódás (6-7 óra). Nem vagyok korai típus. Otthon igazából az ebéddel indult el minden nap :-). Előtte csak e-mailek meg ügyintézgetés volt. Igaz, hogy hajnalig dolgoztam sokszor, de nem reggel. A 6-7 óra elcsúszással pont akkorra ébred fel mindenki otthon, mire én is működőképes leszek. Teljesen ideális, senki sem akar reggel 8-kor telefonon beszélgetni velem :-).

11) Földrengés és egyebek. Havonta van egy-két esemény, és a fele sem igaz a híradásoknak. Szerintem érdekes tapasztalat minden. Floridába is mindig úgy mentem, hogy hurrikánt akarok látni (erre mindig sütött a nap végig). Ahogy a mondás tartja, mindig rohanj a tűz felé, ott van a buli! Van az ágy mellett egy Go-bag, benne útlevelek, pénz meg víz, aztán jöjjön, ami jön. Nem mondom...egy-két jó, tűzhányó kitöréses szelfi megérné :-). Van, akinek ez a pont a lenti kupacba tartozik...

Nem annyira vagyunk oda érte, de azért nem sértődünk meg:

1) A csapvíz nem iható. Vesszük a gallonos vizet, meg a literest. Túl lehet élni, de a "beleiszok a csapba" szabadsága nincs meg.

2) Pontatlanság. A hindu vallás és a sziget (mondják a Jakartaiak) mellékhatása, hogy itt aztán senki sem azt csinálja, amit mond...vagy nem mindig. Megbeszélsz valakivel másnapra egy találkozót és egy hónapig akkor hallottál róla utóljára, majd előkerül, hogy "nagyon elfoglalt lettem" (és nem szóltam, hogy másnap nem jövök!). Valaki mondta, hogy egy ismerősének már a 4. "szülőjét temették", amikor kiderült, hogy a család fogalmát kicsit másképpen értelmezik, ezért van mindenkinek egyfolytában valamilyen "családi problémája" és tűnik el akár egy hónapra is.

3) Műanyag. Van belőle halmokban, most már a vízben is, és nem annyira zavarja őket, ha el kell hajítani egy műanyag palackot az utcán. Egy napban gondolkodik a többség. A többi nem számít. Egyébként nem koszosabb a hely, mint Siófok a szezonban, szóval teljesen jó, csak a sok kis szokásból előbb-utóbb lesz egy-egy kupac szemét.

 4) Gamelan. Az egy helyi zene eszköz. Pár hangból álló ütőhangszer. A dorombon kívül szinte minden otthoni hangszer bonyolultabb nála és olyan a hangja, mint amikor késsel-villával kergetnek lábasokat, meg madarakat. Na, ez itt népszokás és az utcáról nyíló közösségi házakban esténként művelik. Azért órákig hallgatni a szolgáltatást nem szexi, vagy akár csak 2 percig.

5) Bali hami. Az itteni recept úgy kezdődik: vegyél valamit, süsd meg olajban és adj hozzá bazi sok chilit. Ha nem figyesz oda rendelés közben, simán tüzet fogsz hányni...meg másnap máshol is égni fog :-). Ehhez csatlakozik a Bali Belly szindróma, ami a tisztaság hiánya és az E. Coli baktériumok hatására (vitatott) indul el és napokig tartó WC rohammal zárul.

6) Légszennyezés. A sziget szép, a levegő tiszta, kivéve, hogy 1 millió motorról van szó a városban. A lámpánál állva természetesen észre tudod venni, hogy füst van, de amúgy tisztának tűnik minden. Ellenben, amikor első pár alkalommal zuhanyzás után megtöröltem az arcomat a fehér törölközőben, úgy éreztem, mintha a Torinói Leplet szorongatnám a kezemben, valahogy ott maradt az arcom rajta. Szóval, moss arcot minden nap. Meg tüdőt is :-)

A "miért ne" jelentős hátrányban van a "miért igennel" szemben, szóval kiváló helyre csöppentünk! Ha valaki esküvőre vagy nyaralásra vágyik itt, szóljon :):)!

U.i. kimaradt:

12) Szeretjük a 160 forintos benzint, meg a 300 forintos frissen facsart 3dl mangó-ananász levet is.

13) Az is jó, hogy ez nem olyan, mint Bibione vagy Murau, ahol nem csak a vendégek magyarok, hanem már a személyzet is...három hónap alatt kb. 3-szor találkoztunk véletlenszerűen magyarokkal. Nekem kimondottan tetszik ez is.