A reptértől délre, a Jimbarani Halpiactól még vagy fél óra motorozásra található egy csomó kisebb part, amit a magas-sziklás szigetről sok lépcsőn át lehet elérni, és az amed-i jamaikai stílusú reggae-világ helyi megfelelője.

Pantai Uluwatu a legismertebb. A majmok lakta lépcsőkön lesétálva egy barlangos strandra érkezünk, ahonnan az apály-dagály függvényében akár rögtön a tengerbe tudunk lépni, vagy alkalom adtán a korall zátonyon történő rövid séta után tudunk szörfdeszkánkkal a hullámok hátára szállni.

A sziget az Indiai Óceánra néz, szóval folyamatosan hullámzik. Azért a szörfösök álma (kicsit ellentétesen Kuta és Seminyak strandjaival, ami a kezdők álma), mert a hullámzás jellemző iránya szöget zár itt be a partvonallal. Vagyis, egy hullámon oldalra haladva a hullámtörés vonalán egy "lecsúszás" elég sokáig tud tartani (1-200 métert is...aztán vissza kell úszni, persze). Az igaz, hogy a fenti homokos partokkal ellentétben itt a rossz helyre esés nem opció, hiszen a vulkáni-csipkés és korallos felület a deszkában is mély nyomot tud hagyni, nem hogy bennünk. A fenti kis bodega kupacban sok helyen láttunk deszka-lyuk javítás közben embereket.

Az összes létező bár a sziklafalon ízlésesen van tájolva nyugatnak, és minden széket igyekeznek a várható naplemente felé fordítani, hogy a maximális mennyiségű turista és profit befogadására legyenek alkalmasak. Egy sétát megér, és ha kultúrára vágynánk, két öböllel délebbre az Uluwatu Templomot is megnézhetjük a jimbarani hal-rák vacsora előtt!