Valami nem stimmelt a Nappal. Fentről sütött, ahonnan szokott, de valahogy mégsem volt a helyén. Aztán rájöttem!

Mivel Bali a 8,5 szélességi fokon található, ezért itt (otthoni szemmel nézve) a Nap sem süt normálisan. Az első, amit csinál, hogy átmegy az északi oldalra. A másik meg, hogy nagyon magasra is felmászik az égen.

Budapest a 47,5 fokon található. Mivel a térítők a 23,5 fokokon vannak, a Nap eddig hajlandó csak "feljönni", aztán az év többi részében ez alatt van a beesési szöge. Ez azt jelenti, hogy a déli sarktól nézve 90-47,5+23,5 = 66 fok a csúcsa nyáron és 90-47,5-23,5 = 19 fok a téli hidegben a legalacsonyabb pontja. Vagyis, Budapestről a nap 19 és 66 fok között szédeleg évről évre.

Bali (-8,5 fok) helyzete merőben más. 90-(-8,5)+23,5 = 122 (180-58) fok a júniusi csúcson a szöge, és 90-(-8,5)-23,5 = 75 fok a legalacsonyabb szöge az otthoni tél alatt. Vagyis 58 és 90 között, utána meg 90 és 75 fok között mozog.

Ebből az következik, hogy az év 95%-ban a Nap minden egyes napon magasabban delel, mint amilyen magasan otthon a leghosszabb napon egyáltalán van. Amikor itt sütve van, akkor nagyon sütve van.

A számokból az is látszik, hogy most - egészen máig - a nap nem délen parkolt, hanem északon. Reggel felkelt és tőlünk északra ment körbe. Ez okozott legalább egy problémát is elsőre.

Én nem használok GPS-t vezetés közben. Megnézem a célt, megnézem a térképet, és az esetek 95%-ban akár ismeretlen területen is elsőre odatalálok a célponthoz. A térkép olvasáson és a négy égtáj mindenkori követésén kívül (köszönettel a nagyszerű lövöldözős játékok térkép-gyakorlatainak) a másik, amit használok, az a napsütés szöge és az árnyékok állása...ellenben működik!

Amikor először motoroztunk fel és alá, menet közben ránéztem az előttem menő autó árnyékára, és hirtelen nagyon fura érzésem lett. Egészen biztos voltam benne, hogy keletnek megyünk, az árnyék meg azt mutatta, hogy nyugatnak. Jött a felismerés: a Déli oldalon vagyunk! :-) Huppsz. Azóta már fordítva nézem a világot.

A másik vicces felismerés az volt, hogy Budapesten ugyebár, a lakások vásárlásánál a legfontosabb érték-tényező a "tájolás", t.i. merről is süt be a lakásba a nap. Itt ilyen nincs. Az év egyik felében északról süt be, a másik felében délről. Szigetelés, árnyékolás, domboldal miatöbbi, de érdekesen más világ, nem?

A harmadik felismerés az volt, hogy ebben az időszakban egy fa árnyékában elég kevés ember fér el, mert az ilyenkor a legkisebb. A mai napon egészen pontosan 12:04-kor (okt. 16.) ez az érték 0,1 cm-nél alacsonyabb minden irányban. Szóval nincs árnyéka a tárgyaknak. LÁSD: VIDEO EGY COLA-S DOBOZRÓL

Még egy ilyen egyszerű kis eltérés is mennyire meg tudja mutatni, hogy a vonatkoztatási rendszere egy embernek mennyire jellemzően az élőhelyére épül. Mennyire nehéz lehet beleképzelni magunkat abba, hogy milyen üldözöttnek lenni, kivételezettnek lenni, fogyatékosnak lenni vagy beszületni valahova, amikor még az sem "egyértelmű", hogy máshol máshogyan állnak az árnyékok...