Úgy indultunk útnak pénteken, hogy road-trip következik, ahová eljutunk, eljutunk. Ami egy hátizsákba belefér, aztán motorra fel!

Első megállónk a híres, Ubud feletti, lépcsős rizs földeken ért minket, ahol az étterem "rizses húsa" mellett ülve úgy döntöttünk, hogy "van ott fent egy hegy egy tóval, nézzük meg". Foglaltunk szállást a tó mellett a booking.com-on.

A térképet nézve az látszott, hogy viszonylag egyenes út vezet keresztül a szigeten, aztán kis szerpentin, majd a hegy jön a tóval mellette. Ahogy mentünk egyre csak feljebb, szinte láttam lelki szemeim előtt az utolsó métereken meredeken emelkedő utat, mint a síutaknál a célegyenesben. Aztán azon gondolkodtam el, hogy az a tó nem stimmel ott. Ekkor ugrott be a földrajzi megoldás: lefelé megy a szerpentin, egy karima van és mögötte egy kaldera! :-) Cool!

Kiderült, hogy a Mount Batur (1717m) egy aktív vulkán. Nagyobb kitörése 1917-ben volt, akkor 60.000 ház tűnt el a Föld színéről, a legutolsó kisebb pedig 2000-ben. Ezek szerint egy aktív vulkánban fogunk sátrazni az este!

A fenti kép fogadott minket a vulkán peremére érve. Lenyűgöző gondolat azt az erőt elképzelni, ami képes volt a hegyből jelenleg hiányzó térfogatú magmát és sziklát kirobbantani innen. (A csúcs középen az új kráter, ameddig a szem ellát, az maga a régi vulkán kalderája.)

A szállásunk neve: Black Lava Hostel (fekete láva) volt, nem kellett sokat gondolkodniuk, hiszen a belső tér nagyobb része egyszerűen megkövült fekete bazaltos lávából áll. Már csak egy üveg pezsgő kellett és lehetett nevet adni neki! A hely amúgy a tótól balra, a csúcs felé található.

Romantikus szállást kerestünk, így matracos sátorban aludtunk. A meglepi az érkezéskor az volt, hogy a szállónak van saját forró forrásvizes medencéje, ahol a sok fiatal lakó vidáman sörözgetett, amikor megérkeztünk. Nagyon kedves kiszolgálás, (meglepő) tisztaság, helyi konyha, reggeli az árban: tényleg pompás hely volt.

Fény- és hangszennyezés nem sok van a környéken, így a forró fürdő felett meghúzódó Tejút árkádja, és a vele együtt lassan forgó Vénusz-Szaturnusz-Jupiter-Mars(-meg a Plútó is, csak ő alig látszik) mesés látványt nyújtott. A medencében ülve az jutott eszembe, hogy vajon mi is lehet az az egyszerű magyarázat, amiért itt most ingyen folyik a forró víz a talajból??? :-) Ááááá, biztos nem!

Hajnalonként (3:30) a szállástól fel lehet zarándokolni a 700 méteres vulkáni kúp tetejére, és onnan megcsodálni a 6:00 körül kelő napot, előtérben a mostanában dübörgő Mount Agung-gal. Mi nem akartunk korán kelni, de szinte az egész vendég-sereg felmászott a hegyre.

A hajnali csendben (a kakasok nyivákoltak ezerrel) a kelő nap fénye ráesik az alant fekvő (valaha) kristály tiszta (amíg a helyi farmerek be nem vegyszerezték) tóra, benne sok száz hal-farm himbálózik a vizen, és mögöttünk a turisták által megszállt Batur felső élén innen is jól látható száznyi vakku (hogy miért gondolják egyesek, hogy a napot szemből fényképezni vakkuval kell??) csillogása mosolyt csalt a szánk szélére. Ide vissza fogunk jönni!