Surya, a szomszéd Warung (kifőzde) tulajdonosa a következő szavakkal invitált meg minket:

"Ha-haaaaa, holnap temetjük a nagybátyámat, rendőrfőnök volt, szeretnétek megnézni?" - mindezt úgy, hogy egyszer találkoztunk, akkor is csak nála ettünk fél órányit.

Kaptunk tőle a helyi tradicionális ruhából 3 adagot (sarong = szoknya + öv + fejkötő), és über-szexin kinézve elindultunk a házi-temetésre. Reggel még jó ötletnek tűnt a sárga "Beach Volley - Sun and Fun" feliratú pólómat felvenni, nem gondolva a későbbi programra :-).

A buli otthon kezdődött, ahol a halottat ravatalon tartották, és ajándékokat vittek neki. Ezek között volt minden: virághalom, fűzött kis alkotás, felcsomózott 50.000-es és disznó-pörc extravaganza.

A végén a teljes hadsereg és rendőrség díszkísérete mellett egy díszes kocsin kézzel elvontatták a halottat a temető elé, ahol felkészültek a tradicionális elégetésre.

A temetés folyamán az egybegyűltek nem sírnak. Pedig szeretnének...de akkor az a veszély, hogy a halott lelke meglátja a síró rokonokat, meggondolja magát, és itt marad. Nem, itt jó kedv kell. Mennek is a szelfik, repkednek a virágok.

A temetőnél ismét felvonul az 5 haderő (mivel a kedves rokon rendőr-orvos volt, sokan voltak hálásak neki).

A halottal a vállukon a ravatalt 3-szor körbe sétálják. A második után van kis gondolkodás, hogy most akkor 2-nél tartunk, vagy 3-nál? :) Aztán mennek egy kört még, tuti-ami-tuti. A ravatalra átrakják a halottat, átcsomagolják, majd befedik az ajándékokkal és előkészülnek a tűz-szertartásra. A rokonok kapnak egy-egy kis pálcikát, amivel tüzet tudnak szerezni és részt tudnak venni személyesen is.

A tűz egyre nagyobb. Lassan elég a fa koporsó, majd a tartó keret is. Elsétálok körbe, hogy láthassam a belsejét is. Mi közben kapunk egy kis ennivalót, meg kókusz-levet...mert enni jó! Közben az elhunytat megcsodáljuk a lába irányából is. Már csak feketére égett ember-alakú széndarab maradt belőle. Annyira másképpen kezelik az élet-halál ciklust, hogy már szembántó. A család többsége jól érzi magát, vidám csoportképek készülnek, a tűz meg csak erősödik.

Megköszönjük a meghívást, részvétünkről biztosítjuk a családot, és irány haza...majd megnézünk egy esküvőt is, bár nagyon gyanúsnak tűnik, hogy ilyesmi hangulatú lesz az is :-).