Eredetileg azért maradtunk Indonéziában, miután Gabi befejezte a Darmasiswa programot, mert körbe akartunk járni a szigeteken. Jól belegondolva, a 17.500 szigetből voltunk talán 5 darabon. Aztán jól elfújta a dolgot a vírus helyzet. Nem volt biztos, hogy az ellátás a többi szigeten is jó, különösen a kisebb városokban, ezért nem kockáztattunk eddig. Most eljött az ideje Jáva meglátogatásának. Átrepültünk Surabaya városba (2. legnagyobb), majd onnan le a Bromo vulkánhoz. A reptéren gyors covid-19 teszt: egy zacskóba kell bele fújni levegőt, és 5 perc alatt kész az eredménye. 800 forintba kerül, és egy napig érvényes. Hatékony megoldás.

Régebben fejenként 40e forint körül adták a programot a helyi szervezők, ami most lement úgy 16-17e-re. A reptér transzfer (autópálya díj kb. 3-4e), szállás reggelivel, nemzeti park belépő (ez önmagában kb. 7e forint) vannak a csomagban, szóval teljesen jó áron van most.

Két óra autókázás után megérkeztünk a kaldera északi peremén található Tengger faluba, ahonnan hajnali 3-kor indultunk el a dzsipekkel egy magasabb peremre megnézni a napfelkeltét.

Az út a kalderán keresztül vezet, amit Sea of Sand-nek hívnak, valójában egy hamu borította fennsíkról van szó, de ezt nem láttuk akkor. A sötét fennsíkon szentjánosbogarak tucatjai kergették egymás a másik oldal felé, ahogy más turisták százai áramlottak motorokkal vagy dzsipekkel a kilátó felé. A Toyota nagyon jó marketing munkát végzett :-) 1200 dzsip üzemel a vulkánban, jó részük akár 30 éves.

Vártam rá, hogy végre fényszennyezés nélkül megnézhessük a csillagos eget a 2700 méter magasan lévő csúcsról...és kisebb csalódás lett a vége. Első körben meg akartam fojtani minden turistát, aki a telefonja lámpájával érezte csak biztonságban magát, ahelyett, hogy a Tejutat nézte volna, a hullócsillagokat, vagy a nyugati oldalon alattunk tomboló vihart és villámokat.

A másik problémám a nagyüzemi módszerrel volt. A hegy tetején pl. egy beton kilátó volt padsorokkal. A vécé mellett sült banánt főzött a helyi pénz-szedő néni.

Semmi romantika. A jelen szerint a napkelte és a vulkán látványa rengeteg helyit vonz ide még most is. Mondjuk, pont ettől a program maga nagyon jó családoknak is, akármekkora gyerekkel is kényelmesen meg lehet csinálni, ha hajlandó felkelni 3-kor. Csak a tömegben ne vesszen el:

Lassan elmentek aludni a csillagok, és kelet felől vöröses-sárgás fénybe borult a reggel. A kalderát köd lepte el, mint egy lavor szárazjég, a Bromo hegyből kénköves gőz szállt fel. Régen egy 4.000m magas vulkán állt itt, a Tengger, ami több kitörés alatt esett össze és hozta létre a Sea of Sand-et, ami egy 8km átmérőjű hamuval töltött kaldera, benne 4 kisebb tűzhányóval, ebből a leginkább aktív a Bromo (2400m). A háttérben a 3.676m magas Semeru vulkán takarta ki a csillagokat, és óránként pufogott magából egy-egy sötétebb felhőt (lenti képen jobbra)...szóval ő is aktív.

A túra második felében a kaldera közepén parkolnak le a járművek, ahonnan fel lehet sétálni a Bromo kürtőjének szélére pár jó fényképért. Az utat meg lehet tenni lóval is. Indonéz mini-lovak vannak itt.

Először logavolni akartam, de aztán megláttam, hogy nagyjából leérne róluk a lábam és akár én is vihetném őket, plusz, hogy nem szabadon lehet lovagolni, hanem vezetve, inkább sétáltam egyet, míg a többieket felvitték. A túra 2-3e forint amúgy oda-vissza. Maszkot jó vinni, mert a hamu eléggé porzik a lovak patája alatt.

Útközben lehet venni virágcsokrokat, hogy felajánlhassuk a helyi isteneknek a vulkánba hajítva (Tengger is hindu amúgy).

A kürtőből felszálló kénköves pokol szaga szerencsére a szél miatt nem felénk jött. Ideális hely lett volna siklóernyőzni, de pont nem volt nálam :-).

Az egész túra reggel 10-re véget is ért, és már kelhettünk is útra Malang városa felé, ami a hegytől nyugatra van. Megjegyzés: jól megnéztük a térképen, hogy "milyen közel van a hegyhez Malang", tehát menjünk oda, csak azt nem néztük meg, hogy az út 3.5 óra, mivel körbe kell menni északra a hegy körül. Huppsz.

Malang egy 800e fős város, és innen Yogyakartába el lehet jutni vonattal. A városka egyik nevezetessége a Kampung Warni Warna (Színes Negyed), ami egy kis nyomornegyed, történetesen élénk színesre festve. Éppen felhős volt az ég, így a színek nem rikítanak annyira...

A belépő 100 forint, és egy órás sétát ajánl cserében a Benettonos házak között, műanyag hulladékkal töltött folyón átívelő hídon és a hihetetlen állapotú lakások között boldogan játszó gyerek-sereg között.

Gyorsan megvettük a vonatjegyet másnapra, megfújtuk a zacskós tesztünket (itt már csak 600 forintba került), és...következő poszt: Yogyakarta és Borobudur.