2020. már 16.

Corona miatt buktuk a repjegyet Hanoiba

írta: chxxx
Corona miatt buktuk a repjegyet Hanoiba

Szerdán reggel még úgy volt, hogy aznap délután indulunk Hanoiba egy hétre. Délre ez megváltozott teljesen: nem Hanoi, nem egy hétre, és a vízum típust is át kellett változtatni hirtelen, viszont kötelező volt elindulni.

Kezdjük az elején. Mióta kijöttünk, el akartunk menni Vietnámba, vannak ott barátok/üzleti partnerek, és amúgy is gyönyörű ország(nak mondják, na mert azóta sem láttuk). Megvettük a jegyeket, foglaltunk szállodát, és pár hete elkezdtem levelezni a követségekkel, mivel lejár majd az útlevelem, illetve lejárt az egy éves indonéz vízumom is, amit csak országon kívül lehet megújítani, vagy napi 20.000 Ft büntetés a határidő után. Egy hét alatt erre mind van idő, meg még enni a finom helyi pho levesekből, meg a francia negyed finomságaiból.

Múlt héten kaptunk fényképeket a barátainktól, amin a belváros teljesen üresen állt már, és a zsúfolt éttermes negyed is kongott az ürességtől, plusz az éttermek egy része is már zárva volt. Aztán jött egy vírus fertőzési térkép is a szeretet csomagban (ez múlt heti kép):

img_8831_resize.PNG

Kis gondolkodás után arra jutottunk, hogy 1) van repjegyünk, 2) van lemondhatatlan szállásunk, 3) legalább az üres utcákon nem futunk bele emberekbe, 4) a követségen el kell intézni mindenképpen a dolgokat és a meghívók meg minden már Hanoi-ra van kitöltve...szóval elmegyünk mi oda bátran. Mondták a helyiek, hogy a katonaság irányít mindent és rend van, 10.000 ember van nagyjából karanténban (ami valamiért véletlenül kimaradt a nemzetközi sajtóból azóta is, de kommunista országoknál ez normális).

Kedden hajnalban jött a levél a hanoi-i hoteltől, hogy a környék fertőzöttségének emelkedése miatt az összes hotelt bezárják 10 napra. A magyar követségtől meg jelezték, hogy a hatóságok lezárták az utcát, ezért se ki, se be, az ügyfélfogadás szünetel. Szóval semmit sem tudunk még csak elintézni sem. Ez volt reggel 10-re az indulás napján. Gyors forgatókönyv csere: irány Szingapúr, vízum papírok csere, követségek ellenőriz, repjegy vásárol csak oda, szállást nem foglal, mert előbb nézzük meg a valóságot az utcákon. Mivel nem tudjuk mennyi ideig tart az ügyintézés, a vissza jegyet nem is vettük meg. Magyar követségen a sok munkájuk ellenére másnapra kaptunk időpontot a helyzet sürgősségére tekintettel. Éjfélkor indulás. Feladat eleje megoldva.

Második feladat: maszk, fertőtlenítő, bármi fontos az útra. Az egész városban minden maszkot megvettek már és nincs utánpótlás jelenleg (használni sem használja őket nagyon senki, de a jelek szerint otthon tart belőle sokat). Egy barkács boltnál megálltunk a reptér felé és vettünk porfogó arc-maszkokat, legalább valami legyen. Ezekről ugyan később kiderült, hogy nem takarják az orrot, csak a szánkat, tévedtünk. :-) Még szerencse, hogy kézfertőtlenítőt hoztunk otthonról, egy baj van vele, hogy olyan jó illata van, hogy egyfolytában nyalogatni akarom a kezemet...

Pár cikket elolvasva kiderült, hogy nyálkahártyán át is terjed, szóval orr-száj és meg még szemen keresztül. Következtetés: az egésznek semmi értelme akkor...az úszószemüvegek otthon maradtak! A magunk megnyugtatása miatt azért a reptéren tudtunk szerezni orvosi maszkot (ami szintén használhatatlan, de legalább megóv attól, ha az illető pont előtted áll és az arcodba köhög, meg attól is, hogy te leköhögsz valakit), úgyhogy abban vigyorogtunk a repülőn. Egy előnye van a maszknak, nem fogdosod véletlenül és öntudatlanul a szádat, ami maszk nélkül fel sem tűnik amúgy.

img_8835_resize.JPG

Mivel hajnalban érkeztünk Szingapúrba, és korán reggel már menni kellett a követségre beadni a vízumot, hogy még péntek délutánig készen legyen, ezért arra a 4 órára a reptéren pihentünk meg, pár fotelen elfeküdve. Olyan volt, mint a Jégkorszakban Sid a kövön. Maszk + szemsötétítő, nagyon szexi együtt. Ilyenkor azért jó, hogy nincs sehol sem tömeg.

Hajnalban start az Indonéz Nagykövetség felé. Ahogy sétáltunk már a környéken az utcákban, feltűnt, hogy kicsit rózsadombos hangulata van a helynek, aztán egy kanyar után jött egy hosszú kerítés, aminek valahol a túlsó végén kellett legynnie a követségnek. Pár lépés múlva balra feltűnt egy egyetem méretű épület, még mondtuk is, hogy "biztos utána jön majd, és milyen jó helyen van ez az iskola". Nos, Indonézia megmutatta, hogy mit jelent a NAGY-követség fogalma: 300 méteres kerítés mögött a főépület...amit egyetemnek néztünk.

img_8837_resize.JPG

A nagykövet mesélte a mi konzulunknak, hogy napi 2-3.000 vízum kérelmet dolgoznak fel és egy kisebb hadsereg dolgozik az épületben. Mekkora lehet a NAGY-követ? :-)

Az ügyintézés olyan volt, mint a villám. Ami viszont fontos: nem lehet bemenni rövid ruhában, nyitott cipőben (ami akár a szandál, akár a magassarkú is), és külön képen van az őrnek kiemelve a divatosan szaggatott nadrág kérdése is. Egy párt pont előttünk küldtek haza emiatt, pedig hosszú nadrág volt, csak éppen két kisebb vágással a combján. A másik fontos dolog, hogy pontos készpénzt vesznek csak át. Kellemetlen tud lenni, de legalább gyors. Két fajta vízum van, az egyikkel minden 60 napban kötelező kijönni Indonéziából, a másikkal meg nem lehet kijönni 6 hónapig. Eredetileg az elsőhöz szedtem össze a papírokat, aztán szerdán villám tempóban váltottam a másikra, hiszen minden utazás csak egy kötelező veszély-forrás. Nem is értem, miért nem függesztik fel ilyenkor ezt a határidőt. Járvány idején kizavarni embereket egy viszonylag biztonságos helyről...nem logikus.

Szingapúr azért egy másik világ, még vírussal együtt is. A zárt terek üresebbek voltak ugyan, de az utcákon és éttermeken nem látszott meg semmi. Se maszkok, se semmi. A hivatalok, bankok és iroda épületek előtt lázmérés, és ki kell tölteni egy nyomtatványt az adataiddal, hogy ha mégis történik valami, vissza lehessen követni, merre is jártál. Amúgy sem izgultuk magunkat halálra, de itt tényleg teljesen biztonságban éreztük magunkat (talán túlságosan is).

img_8843_resize.JPG

(a kép előterében az a szobor-csoport van, ami a kínai és indiai kényszermunkások és az angol kereskedők egyenlőtlenségét örökíti meg még a Kelet-Indiai társaság idejéből.)

Amin a leginkább meglátszott a vírus-láz, az a reptér. Üres utak, üres parkolók, max. 1 perces várakozás a be- és kilépésnél (imádtuk:-)). A turista látványosságnak számító belső vízeséses Jewel-ben sem volt több néhány lézengő embernél, pedig normál napokon még a városból is jártak ide "kikapcsolódni" az emberek.

img_8874_resize.JPG

Van a reptéren Michelin Guide-os étterem, még elbúcsúztunk a szenzációs helyi konyhától egy időre, és elindultunk vissza Denpasar felé a nagyjából 2/3 megtöltött repülővel.

Az újságban láttam közben, hogy Indonéziában 6 évig terjedően büntethető, ha valaki közösségi médiában valótlan híreket terjeszt és oszt meg, így például a vírussal kapcsolatban is. Ennek fényében múlt héten letartóztattak 6 embert, akik mennek ülni. Vajon hányan maradnának szabadlábon otthon, ha lenne egy ilyen törvényünk nekünk is? [egy kedves kommentelő írta lentebb, hogy otthon is van 2 éves büntetési tétel] Még tegnap jelent meg a hír, hogy megvan a második halott is Balin...aztán kicsit később kiderült, hogy csak egy turista itta halálra magát alkohollal :-). Huppsz.

Ja, fontos. Biztosítás. Hiába van világvége Hanoi-ban, ha egyszer a kormány adatai alapján a nemzetközi rendszer nem nyilvánítja no-go zónának, akkor a biztosítás semmire sem jó. Semmit sem fognak téríteni az esetleg lemondott repjegyből, vagy vízum költségeidből. Csak akkor fizetnek, ha: 1) indulás előtt zártnak nyilvánítják hivatalosan is; 2) indulás után nyilvánítják annak, és gyorsan el is hagyod a helyet (ha maradsz, akkor a te bajod). Viszont, ha meg annak nyilvánították, akkor meg onnan nem engednek majd be a többi országba. Egy dologra jó a biztosítás: fedezi a kórházi költségeket. Valahogy mindig többet vár az ember a biztosítóktól az apró betűkön kívül...aztán mindig csak azt kapja.

Balira érve azért érezni lehet, hogy itt is békesség és nyugalom van. Kicsit kevesebb ugyan a rizs a boltokban, valamiért elfogyott a WC-papír itt is, de rajtam kívül senkin sincs maszk. Rajtam is csak a többiek miatt, hogy ebben a két hétben a repülés után ne köhögjek rá véletlenül sem a Starbucks lakóira...Bali out.

 

 

Szólj hozzá

Érdekességek Szingapúr COVID-19