Két módon lehet Balira jönni. Az egyik, ha nem teszed ki a lábad 6 hónapig innen (szociális látogató vízum), a másik meg, ha folyton ki kell tenned a lábad (30-60-90 naponként, vízumtól függően). A legközelebbi látogatható városok: Szingapúr, Kuala Lumpur, Bandar Seri Begawan és Bangkok. A másodikat választottuk, csak 3 óra repülés innen.

Vannak, akik halálra készülik magukat egy út előtt. A repülő 40 percnyire volt KL-től, amikor felmerült a kérdés: kell egyáltalán vízum ide, vagy a reptéren alszunk? Na, pont ennyire készültünk előre. Meg a repülőt is majdnem lekéstük, mert a jelek szerint sosem utazunk napközben, ezért az átvizsgálás sosem tart 5 percnél tovább...most 40 perc volt. A beszálló kapuig rohanás, ahol megláttuk a várakozó sort, ezért fellélegezve elmentünk venni még az útra croissant-t, leültünk, elkezdtük megenni. Amit nem láttunk meg, az az volt, hogy az a sor már a következő gépre várt. Ekkor kiabáltak mögöttünk, hogy zárják a kaput...huppsz :-).

Két módon lehet a városba jól bejutni, vonattal 50 MYR (Ringit) per fő, és Grab-bel (kb. Uber, ahol az ilyen cégeket nem tiltják be erőszakkal) 75-80R / autó. Szóval két főnél már a Grab a tutibb, mi nyilván nem ezt választottuk, franc. Emiatt a Központi Pályaudvaron találtuk magunkat éjfél után, mikor minden metró becsukott már, és Internet nélkül, amivel tudtunk volna egy Grab-et hívni. Vállveregetés, éljen! Gondoltuk, hogy majd jól elsétálunk 2 km-t, de kiderült piciny, Balihoz szokott szemeink számára, hogy a térképen itt a "vastag út", az járda nélküli autópálya a városban, szóval nem megoldás. Egy kedves fiatalember végül hívott nekünk autót, amihez már csak helyi pénzünk nem volt, és így beértünk az ágyikóba.

Meg az ellentétek...jó üzlet lehet a légkondi:

Kuala Lumpur két folyó torkolatánál található, innen is kapta nevét: “saras összefolyás”. Frankón, ezt jelenti helyiül. Eleinte denevér trágyát és agyagot bányásztak a 400.000.000 éves barlangokból. Azért, szép név. :-)

Három nap alatt a következők derültek ki: Jól sétálható belváros, jól sétáltunk vagy 40-45km-t a hétvégén, felhőkarcolókkal tele, mi a 18-ik emeleten laktunk, és nem lefelé néztünk a többi épületre. Hasonlít Jakartára, az óriási üveg csodák között lepukkant kis viskók foltjai tűnnek fel, és egyetlen lépés átérni a csillogásból a málladozó falak közé. AirBnB-n szerzett szállásunk pici belső térrel, de tetőtéri medencével rendelkezett, és pont a kínai és az indiai negyed között tornyosult, mivel az út nem titkolt célja az evés volt. Bali sült rizsei és drága külföldi éttermei után már nagyon vágytunk az indiai-kínai "tömeg" étkeztetésre. Megkaptuk.

Amiért Sanurban meg sem kérdezik, hogy hányan szeretnénk leülni, annyiért itt két fő tele ette magát isteni curry-s mindenfélével. Szerintem nem sétáltunk le belőle eleget még így sem. (Ez kb 2000 Ft, de nem minden látszik a képen)

Megnéztük a legismertebb célpontokat, mint a Kukorica Tornyokat (t.i. Petrona Towers), ami 1998-2004 között a világ legmagasabb épülete volt. Minket annyira nem érdekelt, de kb. 25USD/fő-ért fel lehet menni a tetejére nézelődni is, és állítólag van bent egy érdekes kiállítás is.

A város északi részén található a Batu Barlang, ami előtt egy pár ezer tonnás arannyal bevont szobor is látható a fényképező gépek legnagyobb örömére. A légkondis metró pont kihoz ide a központból fejenként 6R-ért. Egy dolog volt fura, amikor felszálltunk, sehol egy férfi a szerelvényben, az ajtókon meg matricák...erről még nem hallottam, aztán mégis van. Metró csak nőknek. Később kiderült, hogy a szerelvény elején és végén volt vegyes kocsi is. Akkor ezért néztek minket ferde szemmel?

A barlangok hatalmasak belül. Állandó vallástörténeti kiállítás van az egyikben (ide van 5R belépő, a másik ingyenes), ahol megismerhetjük Rama életét, háborúit és győzelmének történetét.

Közben rádöbbenhetünk, hogy néhány isten nem olyan nemű volt, mint ahogy eddig mindig is elképzeltük a nevük alapján, és elgondolkodhatunk rajta, hogy a szobrok között mit keresnek pontosan majom-szabású emberek is ruhában (vannak külön majmok is, szóval olyan Majmok Bolygója hangulatú szereplők voltak ott).

Az arany szobortól 272 lépcső vezet fel a másik barlangba, miközben majmok próbálják meg elvenni és megenni a nálunk lévő finomságokat. Ha már mi levegőt sem kapunk, legalább valakinek legyen jó is, nem?

Egy kis Pringle’s reklám: 

A reptéren következett a világ leglazább röntgen vizsgálata. Néztem egy ideig a másik oldalról. A kislányok nagyon jó esetben nem háttal mobiloztak a képernyőnek, de inkább igen. Tuti nem láttak semmi a táskák tartalmából. A fémérzékelő kapun (ami pl. az Alkotmány Bíróságon otthon bejelez a felkaromra is) nagyjából fél kiló apróval a zsebemben sétáltam át, de úgysem állt ott senki, aki megállított volna. Biztonságosnak tűnik...

Legközelebb megnézzük a Nemzeti Múzeumot is, és megpróbálunk majd valami malájt is enni az indiai helyett :-). És most irány vissza a kétszintesen romantikus Balira. El is gondolkodtunk rajta pár percre, hogy milyen jól is hangzik, hogy “nyaralás után Balira mész haza”, pedig ott is azt csinálod, mint bárhol máshol...csak melegebb van.