"There is no Plan B, because there is no Planet B!" (Nem létezik B-terv, mert nem létezik B-bolygó!")

Az összesen 81 év innen, vagyis egy ember élete. 2 fok feletti emelkedés az átlaghőmérsékletben azt okozza, hogy a tengerszint 70 méterrel megemelkedik majd. A folyamat már elindult, és ott tart, hogy annak az esélye, hogy ezt megállítsuk: 33%. Kb. így nézne ki 2100-ban Franciaország: szépen hajózható fjordok hálózata, Párizs meg egy búvár paradicsom. Ahhoz, hogy ez megváltozhasson, minden 10 évben felezni kell újra és újra a károsanyag kibocsájtást.

Múlt héten és ezen a héten tart az EU Circular Economy Mission programsorozata, amit most Szingapúrban és Malajziában rendeztek meg. Az EU Delegáció résztvevőjeként elutaztam Szingapúrba, hogy minél többet megtudhassak a jövőt érintő elképzelésekről és azért, hogy kitaláljam, hogy az általam itt képviselt technológiáknak lehet-e szerepe a folyamat megfordításában.

Az előzményekhez le kell írnom, hogy két nappal előtte jöttem rá, hogy otthon maradt az öltöny-cipőm. Ez még nem baj, de az igen, hogy az indonézek alacsonyak és nincsen 45-ös lábuk (sem). Ezért a boltban minden volt, csak ekkora cipő nem. Végül sikerült megvenni a három darab 44-es fekete cipő egyikét...amiből a két fél cipő pontos mérete nem egyezik meg egymással. Nos, csodálatos :-). #eyesontheprize

A Marina Bay Sands-ben megrendezett Ecosperity Week és az Innovate4Future témája nagyon keményen érinti Szingapúrt és a térség összes államát: Szingapúr 99%-a, Indonézia fele (az nagyon sok) tűnne el ennyi idő alatt a víz alá.

Csak egy pillanatra gondoljunk bele, hogy mit jelent ez migráció szempontjából? A becslések szerint - és nem számolva a várt 50%-os népszaporulattal - ez 150-300.000.000 ember lakóhelyét semmisíti meg (pesszimistább becslések szerint ez 1Mrd is lehet), vallásra, bőrszínre és politikai nézetre tekintet nélkül. Csak azért, mert mi magasabban lakunk, van-e több jogunk bármihez is? A mostani folyamatok csak segítenek megérteni azt, ami az emberiségre vár pár évtized múlva. Egyelőre nem vizsgáztunk még jelesre belőle, mert azt gondoljuk, hogy ez "csak másokkal történhet meg". Lesz idő, amikor Pécs városa fog felúszni a Dunán Budapestig...akkor hova tesszük majd a határt? Na jó, elkalandoztam kicsit.

Miniszterek, tudósok, nagykövetségek, kormányzati szervek, a fél ENSZ és a probléma egyes részeit megoldani igyekvő cégek részvételével megtartott előadás sorozatban hallhattunk eddig fel nem ismert problémákat és már megkezdett megoldásokat is.

Hihetetlen volt látni, hol tart a világ. Nem ott, ahol mi tartunk otthon, ez teljesen biztos. Fejben sem, felelősség vállalásban sem...és pláne valós problémákban.

Egy kis érdekesség: Kínában jelenleg 470 cég van, amelyik elektromos autót gyárt!!! Náluk most az a probléma, hogy szabályozni kell a piacot, mert ez meg már túl sok. Mondtam, hogy nagyon máshol tartanak...ez így is van.

Bámulatos látvány az, ahogy Szingapúr közigazgatási rendszere pillanatok alatt képes megmozdulni és 30-50 évvel előre tervezve mindent alárendelni egy-egy célnak. Igaz, ők tényleg a túlélésért küzdenek.

Például: az ország ivóvíz készletének 87%-át kapta Malajziától eddig. Emiatt, akármikor vitás helyzet volt a két ország között, a végső érv az volt, hogy: "akkor elzárjuk a csapot", és erre nem volt mit mondani. A cél csak az lehet, hogy önellátóvá válik az ország. Létre hoztak egy gátat (makett a fenti képen), amin belül az egyik legnagyobb folyó és esővíz tározót kerítették így el. A gát meglátogatásán elmondták, hogy két fő probléma van vele: 1) az esővíz itt sós***, tehát eső esetén (kép jobb oldalán éppen "esik") a sós részt ki kell szivattyúzni az óceánba, amit egy olyan pumpa-rendszer végez el, ami egy olimpiai medencét képes 8 másodperc alatt leereszteni, 2) a víz folyamatos tisztítására van szükség, amihez betelepítettek 70 olyan növény fajt, ami különböző anyagokat von ki a vízből. Ha nem vagy energiában, élelemben és ivóvízben független, akkor valaki más irányít téged, és pont.

*** a blog alatti kommentekben felmerült, hogy mi az, hogy sós az eső, és mi értelme a gátnak? Nagy kérdés, mi is ezen törtük a fejünket ott. Az esőben tud lenni só tengerpartok közelében, mert (kicsit egyszerűsítve) a tenger felől érkező só köré csapódik ki a pára és lesz belőle esőcsepp. Ha belenyalsz, érezni fogod. Egyéb állapotában az eső amúgy tiszta víz...kivéve, amikor sugároz...vagy mondjuk az afrikai homok érkezik meg vele Magyarországra...szóval, van kivétel. A másik kérdés, hogy a sós víz sűrűsége 1%-kal nagyobb, mint az édes vízé. Emiatt az lesüllyed. Akkor meg minek a gát tetején kiengedni a vizet??? Passz. Ellenben, a gát másik funkciója, hogy a város dagálykor vízszint alá kerülő részeit, mint Chinatown is, megvédje az azonos szinten tartott vízmagassággal.

Emellett, a fő problémájuk az, hogy a víz emelkedése pillanatok alatt átrendezi majd az utakat és házakat is. Már most előírás, hogy a normál utca szint felett 2 méterrel kell építkezni, meg mondjuk az új repteret is magasabbra kell építeniük. De az igazi gond már most is a jelenlegi hulladék kezelési problémákkal van. Persze, a 70. emeletről nézve minden távolinak tűnik.

Szingapúr minden tudományt felhasznál a hatékonyság érdekében. A "jövő városában", amit már építenek, az önvezető buszok az utasok "jelentkezése" alapján tervezik meg az útvonalakat és viszik majd őket a megadott helyekre, hogy az autókat kiszorítsák a szigetről. Vannak már kuka-figyelő eszközök, amik elemzik a szemét összetételét és javaslatot tesznek a változtatásra a felesleg elkerülése érdekében. A háztetőkön parkok vannak és a tervek szerint zöldséges kertek is lesznek hamarosan. Jelenleg kutatják a hulladékokban lévő kémiai kötések felszabadításából kinyerhető energiaforrásokat is (az elégetésen kívül). Komolyan, ahogy hallgattam, azon gondolkodtam, hogyan lehetne ide költözni...csak magasabbra :-). A lényeg, hogy előre kidolgozott, részletes, folyamat terve van az országnak szinte mindenre (a vázlat egy töredéke a lenti képen a falon).

A konferencia fő mondanivalója az volt, hogy az eddigi "takarékos" tervezés helyett, ami a nyereségességre fokuszálva hozta meg a döntéseket, az nem működik, hiszen a maximális eredmény az én számomra, az jelentheti a teljes katasztrófát a társadalom számára. De ezt nem lehet elszigetelten tervezni és kivitelezni, hiszen az én tevékenységem hatását nem csak nálam kell mérni, hanem azokon a pontokon, amikhez az én hatásom elér. Egy ruha alapanyagának gyártója nem mondhatja, hogy "ezt csináltam, mert erre volt igény", ha nem működik azzal az anyaggal a teljes újra hasznosíthatóság. Ebben az esetben már a gyártónak meg kell kapnia azokat az adatokat, amik alapján úgy dönthet, hogy az adott anyagot egyáltalán nem is fogja gyártani. Az összes ország irányítását alá kell rendelni ennek, és amúgy meg, új anyagokra van szükség. A teljesség igénye nélkül, ez a Circular Economy tartalma.

Beszélgettem annak a cégnek az elnökével, akik a konferencia napján jelentették be annak a műanyag fajtának az első gyártó üzemét, ami növényi (és akár használt) olajból kiindulva olyan PHA típusú vegyületet hoz létre, ami biológiailag lebomlik 12-15 nap alatt. Ebből egy szívószál itt lapul a táskámban. Az anyaggal be lehet vonni papír poharakat is, mint a gyorsétterem-láncok poharai, és a termék úgy lesz teljesen vízálló, hogy hetek múlva megszűnik létezni földben, vízben és levegőn is. Egy szívószálra nézve a le nem bomló szívószál 4 centes gyártási árával szemben 0,5 centért...egy iparág meg fog teljesen változni, mire rászoktunk volna arra, hogy szívószál nélkül is lehet inni, ami Balin már átlagos napi helyzet. Vagy, mondjuk a pelenkaipart tudja nem kicsit átalakítani a "cucc".

Más téma. Furcsa volt belegondolni, hogy az "újra nem hasznosított hulladékok" 10%-át teszik ki a ruhaneműk. Megvesszük-kidobjuk, többsége nem bomlik le. Ha a népesség növekedés eléri a 11 milliárd embert, ez a 10% felmegy majd 26%-ra. Nem is biztos, hogy az élelmiszer hiány lesz a fő probléma...mert a ruha hiányra jelentkező túltermelés, meg a szemét képződés. Fura, de így lesz.

Itt azon dolgozok, hogy bevezessük azt a magyar szabadalmat (www.masuko.hu), amivel tetszőleges szilárd hulladékból (műanyag, üveg, kohó salak, autó gumi...) olyan betont lehet építeni, amit aztán le is lehet utána bontani, darálni és a következő épületet felépíteni belőle újra és újra. Nekem elég cirkulárisnak tűnik.

Ismét el kell ismernem a külszolgálaton dolgozók munkáját és segítségét. Vitényi Péter úr, aki Magyarország Külgazdasági Attaséja Szingapúrban, halált megvető bátorsággal vetette be magát velem a forgatagba. A nyakamban lógó EU Delegációs matrica könnyebbé tett sok beszélgetést. Ennek eredményeképpen a helyi engedélyező hatóság igazgató-helyettesével megbeszéltük a szükséges következő lépéseket, egyeztetni tudtam az EU Nagykövetének titkárságával a lehetséges helyi résztvevőkről, és a nap meglepetése az volt, hogy megkeresett engem Szingapúr legnagyobb betonipari cégének vezetősége, hogy megbeszéljük a szabadalom felhasználásának lehetőségeit. Az egész folyamat lényegesen szórakoztatóbb körülmények között történt, mint ahogy most leírtam, de az eredmények nem maradtak el ettől még. Például: nagyon nem volt hova leülnünk egy megbeszéléshez, ezért odamentünk egy bárasztalhoz, ahol állt egy ember már...na, róla kiderült, hogy annak az idén indított Plastic Waste Alliance-nek az elindítója és helyi vezetője, amihez én is elküldtem egy "ismeretlenül" írt e-mailt még februárban, hogy segítséget kérjek tőlük. A véletlenek akkor segítenek csak, ha csinálunk valamit... Ahogy mondani szoktam: mi lehetünk jókedvűek, ha a technológiánk komoly... Köszönet a Nagykövetségnek és az EU delegáció minden tagjának!

Az előadások záró mondata talán ez volt: "a korlátlan növekedés korának vége van, csak az egymásra figyelemmel levő piaci szereplők közös sikere jelentheti az emberiség túlélésének sikerességét"

(Ha tetszett, oszd meg másokkal is! :-)).