Akármerre jár az ember Balin, a szeme sarkából egyszer csak tuti észre fog venni egy ismerős jelet:

Ha ezt Európában látnánk meg, akkor minimum büntetőjogi felelősségre vonás lenne a vége és menne az Echo TV-be, a sok szemét közé ízlésesen elhelyezve. Ez meg itt nem Európa...most akkor mi van?

Európában erről a jelről a XIX. század második feléig senki sem tudott szinte semmit. Ekkor egy orosz hölgy felfedezte magának a keleti kultúrában elterjedt szimbólumot, köré szőtt egy kis inter-szexi humbugot, meg némi hírességet és halhatatlanságot, és létre jött az árja-elmélet. Ennek lényege, hogy "eljöve vala az új kor, melyben egy régen megjósolt faj (árja) uralja majd a világot és pont ez a jel lesz az ő jelük, akik titokban pont a Németek". Enek terjedését alá is támasztja, hogy lépten-nyomon meg is jelenik a horogkereszt két verziójából valamelyik milliónyi helyen, a régi fényképeken, sokszor piciben, eldugva. Elgondolkodtató, hogy ha az árja faj a mai Irak keleti végében csörgedező Aria folyó tövéből származik (Kaszpi-tenger távoli oldala), ahol minden van, csak svédes kék-szemű magas-szőke nem, akkor pontosan ezt hogy is képzelték el...?

Ha hozzá tesszük, hogy ez az az időszak volt, amikor Amerikában éppen azzal voltak elfoglalva, hogy "ősi zsidókról kitalálták, hogy áthajóztak több ezer éve Amerikába" és erre is lett elég ember, aki elhitte, akkor egyáltalán nem nehéz elképzelni, hogy a Felvilágosodás, korlátokat áttörő vágyai között éppen elfért egy árja mítosz is. A Németeknek nem volt hova mennie, mert itt már minden négyzetméteren lakott valamilyen ország, ezért csak az erőszak maradt. Amerikában meg teljesen jámborak és békések voltak az újítók.

Kuta beach - felajánlások a horogkeresztnek

Az indiai jelképek között a jobbra néző kereszt (a zászlón is) amúgy a szerencse és jó energiák jelképe volt, míg - a jin-jang hasonlatára - a balra néző jel pedig a Kali isten sötét oldala/túlvilág/halál utáni világ megtestesítője volt. A Dzsainizmusnak ez utóbbi egyenesen a fő jele volt, amit imádságok előtt és után is megformálnak rizsszemekből. Vagyis, egyik jel sem szól gonoszságról, csak egy-egy másik oldalról.

Sanur - közösségi ceremónia tér bejárata

Az első világháborúban még nagy reményekkel induló katonák gyakran használták a jobbra tekeredő jelet, sok képen fellelhető. Aztán eljött 1919. januárja, amikor megalakult a Német Munkáspárt, amibe Herr Hitler-t a katonaság kémként küldte be 8 hónappal később, majd annyira jól ment neki az élet a pártban, hogy inkább csinált magának belőle egy saját hadsereget. A jelkép így alakult az árja faji elhivatás tudatának, az igazságtalanság helyrehozatalának és a belső erők által elbuktatott (zsidók pl.) Német Birodalomnak a márkajelévé.

Sanur - útkereszteződés közepe

Indonéziába mindenesetre sokkal-sokkal korábban érkezett el, és ezért pont nem is érdekli őket még ma sem, hogy Európában min problémáztak ezzel annyit a tisztelt korábbi (holland) hódítók. Minden szentély, templom, ház ajtó és lakás belső természetes kelléke, általában a szerencse irányába forduló jelkép. Ami a világ egyik végén csúnyaságnak számít, az a másik végén egy kis sorminta a tetőcserepek között.

(U.i. Vörös csillagot még nem láttunk :-))