Tanultam / tanítottak már pár nyelven, de aztán a Bahasa, ahogy a helyiek hívják, az egy érdekes állatfajta.

Amikor svédül tanultam, minden második szónál vagy nyelvi szabálynál felkiáltottam magamban: "ah, ez olyan, mint a németben, vagy az oroszban, és nyilván sok az angolban". Itt még nem éreztem a kiabálhatnékot.

A legnehezebb az egészben az, hogy annyira egyszerű, hogy nincs mihez kötni! Megoszlanak a vélemények, hogy hány, de akár 700 különböző ősi nyelvet beszélnek az ország 17.000 szigetén, jó részét, mint első nyelvet. 1945-ben az ország 5%-a beszélte a Bahasa-t, de a többségben lévő Jávai mögött nem tudott felsorakozni az ország. Tisztára, mint az igen elcseszett és elhalt Eszperantós próbálkozás az EU-ban.

Na, ezt kellett szinkronba hozni, hogy a világ 4. legnépesebb országa nagyjából egy irányba nézzen. Az alapja a régi maláj nyelv, amit a 7. század óta használtak "közös kereskedelmi" nyelvként a régióban. 

Jó hírem van, mindenki ismer legalább egy szót tőlük: orang = személy, utan = erdő -> "erdei ember" = orángután.

Na, ugorjunk bele...és nem lesz műugrás belőle:

Saya = én, enyém, nekem (szóval az összes egy szóval)

Siapa nama Anda? = Nama Anda siapa? = Mi a neve? (teljesen mindegy a sorrend)

nama = név, nama-nama (na, mert többet írtam le belőle) = többes szám :-)

létige = az nem van, szóval: Saya nama = "én név", oszt csókolom.

Ahogy az egyik szerb lány fogalmazta meg: Meg kell tanulni Tarzanul beszélni :-) :-)

- Én szeret Jane!

(a képen Pieter Brueghel: Bábel Tornya)

Ja-ja-ja...meg még, majdnem el is felejtettem:

ige + "tegnap" = múlt idő

ige + "holnap" = jövő idő

ige + "most" = folyamatos jelen

Há' nem egyszerű? :-)