2020. ápr 06.

Karantén és az emberek élete - Bali üresen

írta: chxxx
Karantén és az emberek élete - Bali üresen

Ahogy látom a sok HR-es szenvedést az Interneten, kiegészítve a HR-es okoskodásokkal, mindig az jut eszembe, hogy mennyire hatalmas szakadékok is vannak a Föld különböző sarkai között. Olyan az egész, mint a tőzsdei technikai elemzőket hallgatni: soha sem tudsz előre semmit, de azt nagyon meg tudod magyarázni utólag, amikor már nem számít.

img_8940_resize.JPG

Alapvetően, egy változás katalizálása mindig jó...hosszú távon. Amikor évtizedekig arról beszélsz embereknek, hogy otthonról kellene dolgozni, a családdal lenni, mert az jobb (már aki jóban van a párjával), és ők remegve futnak be a munkahelyükre, mert elképzelni sem tudják az életet szoros felügyelet nélkül, akkor kimondottan hasznosnak tűnik, amikor végre haza vannak zavarva, és megismerik azt, amitől addig féltek. Ehhez nyilván a kiszolgáló és üzemeltető rendszerek is alkalmazkodnak, mert nincs más választásuk. Éljen! Csak egy pszichológiai probléma, olyan, mint amikor szülési szabadság után keresnek a nők munkát. A felnőtt társaság és az értelmes tevékenység hiánya harcba kezd a kényszerű munkahelyre járás gondolatával. Meg persze, a pénz hiánya is, és többnyire az nyer, de 10-ből 9, ha tehetné nem menne vissza.

Pont most láttam egy animációt, amiben azt reklámozták, hogy home-office-ban nem kell rohanni reggel, és többet tudsz aludni...tényleg? Micsoda varázslat? :-)

De mi van akkor, ha nincs hova menni? Ha nincs olyan út, amit "csak át kell kicsit szervezni" és jajj de jó?

img_8937_resize.JPG

Sétáljunk egyet Balin ma. A banán fák és kókusz pálmák a helyükön vannak, kellemes meleg van, még mindig nem tudod megmondani, hogy melyik nap van a héten és melyik évszak egyáltalán, pláne, mivel be vagy zárva a lakásba, mint mindenhol máshol.

Az emberek itt eddig abban hittek (Ganeshán kívül), hogy kellene egy keveset angolul tanulni, valami önerővel venni egy motort hitelre, és máris lehet motoros futárnak lenni, vagy hotelban felszolgálni. Vagy jobb esetben éttermet nyitni, turistákat kergetni a szigeten, esetleg dísztárgyakat eladni. A cégünk helyi ügyvezetője például eltűnt úgy másfél hónapja, csapot-papot hátra hagyva, mert egy nyári fesztivált kellett mindenképpen szerveznie inkább...most meg csodálkozik, hogy nincs pénze és éhezik a családja.

Bali bevételének 80%-a, szóval 5 emberből 4 élete a turistákból származik. Egy sziget, ami a legközelebbi kontinenstől 2000km-re van, nem tud hirtelen kitalálni semmit, amikor a repülő járatok hetek alatt leállnak. Amikor a szigetről hetente 200-300e embert evakuálnak. Azokat az embereket, akiknek egyáltalán valamilyen elkölthető pénze volt.

A turizmust, logikusan, nem tudod felhalmozni, raktárra termelni, máshol eladni, olcsóbban csinálni, racionalizálni, mert lehetetlen. Egy hónap alatt ott tartunk, hogy egy videón pl. az említett motoros futároknak helyi tehetősebb emberek a parkolókban pénzt kezdtek osztani. Más képeken látszott, hogy 4-5 ember ül körbe egy adag rizses csirkét a parkoló földjén. Azok a motoros taxisok, akik 4-5 km-re elvittek téged minden nap 2-300 forintért, nyilván nem tudtak félre tenni belőle. Mivel az ország motorjainak nagyjából 80-85%-a banki finanszírozott, na, pont oda ment a pénz (szerencsére az állam itt is csinálja az átmeneti részletfizetés felfüggesztést). Nem lehet home-office-ozni, nem lehet munkát hazavinni, nincs másik út.

img_8938_resize.JPG

Két éve volt a nagy földrengés és vulkán kitörés. Akkor azt gondoltuk, hogy "milyen üres a part, és szegény helyiek miből élnek meg egyáltalán". December-januárra végre elkezdett vendég tömeg lenni a partokon. Most már tudjuk, hogy milyen a tényleg üres. Egy-egy étterem még nyitva, néhány étterem még szállít ki, néhány motorosnak van napi 3-4 fuvarja. A hotelek (az országban közel 900 darab, ennek jó része Balin) kötelezően becsukva. De ha nem is lennének becsukva, nincs aki kivegye a szobákat amúgy sem. Egy kedves barátnőmék egyik elég nagy itteni hoteljében van most még 8 vendég egy kis ideig, aztán ők is mennek haza. A dolgozók vagy kirúgva, vagy szerencsésebb esetben 50%-os fizetésen...egyelőre...egy ideig.

Az iskolák távoktatásban, ami például az egyik egyetemen - mondták az ottaniak - azt jelentette, hogy csináltak egy Facebook csoportot az osztálynak és nagyjából ennyi volt az on-line oktatásra átállás.

Ahol eddig nem fizettél borravalót (az egész szigeten szokás), ott most adsz a futárnak, és a mindenkinek. 50-100 forintokat, mert annyiból már meg lehet vacsorázni.

Azt mondtuk magunknak korábban, hogy azért jó a szigeten, mert van végtelen mennyiségű rizs, gyümölcs, csirke meg hal. A nép nem fog éhen halni. Aztán kisétálsz a partra, és szembe jön a valóság. Ahol eddig a turisták lógatták a vízbe habpihe testüket, most a helyiek százai állnak térdig-derékig a vízben, mindenféle horgász botokkal. Jó részük úszni sem tud. Ahogy - a turista modell alapján - éppen a vízbe lógattuk magunkat a minap, mellettünk jött ki egy bácsi egy bottal, és olyat, de olyat dobott a horoggal befelé, hogy majdnem leverte a sapkáját a helyéről. A mellette lévő srác elkezdett neki segíteni. Az emberek kint állnak a napon (kép lentebb, fekete pöttyök), ami 90 fokos szögben szórja az áldást - negyed óra alatt pirosra égett a két alkarom a motoron hazafelé -, és többségük a bukósisakban, mások rizsföldes nád sapkában, valamint a rekorderünk konkrétan egy leszerelt lámpaernyővel a fején áll a lagúnában, ahol alig van hal...mert a halak a zátony túlsó felén laknak, a fehér csíkon túl, ahova viszont csónakra lenne szükség.

img_8941_resize.JPG

Ahogy a munkák megszűntek, az emberek jó része visszaköltözött a hegyekbe, más, távolabbi szigetekre, ami meg nyilván azért jó, mert ha eddig nem lett volna ott a vírus, majd most lesz. Ugyanez történik Jakartában is, csak 30 millió emberrel. Ha majd lesznek valós statisztikák, többet fogunk tudni. Az ingatlan bérleti és vételi árak már most 50%-on vannak, megy az még lejjebb is majd...és aki azt gondolja, hogy máshol nem ez lesz, az lehet, hogy téved (vagy én tévedek).

A parton eddig is utánad futottak a boltosok, hogy eladjanak valamit. Ők most jórészt becsuktak, de tegnap például egy gyümölcsöt áruló néni, miután elsétáltunk mellett, még úgy 100 méter távolságból is kiabált utánunk, hogy vegyünk valamit. Nem gondolom, hogy ez sokkal jobb lesz a közeli jövőben.

img_8939_resize.JPG

(kép: az utolsó nyugatiak vs. ételért horgászó helyiek)

Akik meg nem dolgoztak, hanem vállalkozóként csináltak valamit, szintén nem terveztek jellemzően előre. Az előbb említett barátnőmék tavaly nyitottak 6 új szállodát. Pont egy éve kérdeztem tőle, hogy van-e már kész céges stratégiájuk az érkező válsággal kapcsolatosan. Kérdezte, hogy "milyen válság". Fel is húztam a szemöldökömet, hogy "he?", nem közgazdaságit végeztünk együtt odakint? No, most már tudja. Akkor mit várjunk azoktól, akik sosem tanultak ilyesmit? Nyilván a vírus gyorsított a folyamaton, de csak gyorsított rajta. A következő lépés a széleskörű recesszió lesz, aztán szétesik az EU (egyik kedvenc előrejelzésem, 17 éve mondtam, hogy kb. 20 éve van hátra, akkor 2003-at írtunk, és annyira szarul rakták össze az egészet, hogy előre látszott, hogy életképtelen lesz...de ezt majd még meglátjuk a FREXIT meg az ITAXIT után - vagy aminek majd rövidítik). Szóval, most van 12 üres hoteljük.

Egy másik életkép. Sokan élnek abból, hogy a helyiektől kivesznek házakat 2-3 évre, aztán éves vagy havi/heti alapon bérbe adják 10-50% (vagy akár több) nyereséggel a sok turistának. Egy olasz bérlős-kiadós ember mellett álltam, és hallottam, hogy az volt a terve, hogy egy másik ingatlanból a szintén haza költöző család miatt megüresedő házat duplán szerette volna kiadni (az időszakra már előre ki volt ugye fizetve, és megüresedett), hogy csökkentse a veszteségét. Mikor kiderült, hogy ezt mégsem tudja megtenni, akkor elkezdett könnyezni, és vagy egy percig próbálta ezt feltűnésmentesen csinálni...de nem lehetett.

Másfél éve mondjuk Balin az embereknek (iskolák százai meg a kormány), hogy tanuljanak olyat, amivel nincsenek helyhez kötve, amivel bárhonnan lehet pénzt keresni (nyilván dolgozni és tanulni kell sokat), és kezdjenek el pl. programozni tanulni, taníttassák rá a gyerekeiket is mielőbb, mert ráadásul életkorhoz, fajhoz és nemhez sincs kötve a dolog. Szerintetek mit mondtak rá? Nyilván, nekik az volt a modell, hogy menjen a gyerek hajóra dolgozni, meg szállodába, meg étterembe. Most megint megpróbáljuk elmondani ezt nekik... Az egyik partnerünk ingyenessé tette az angol oktatási programját az itteniek számára, a héten visszük majd be a helyi iskolákba és médiába. Akarunk indítani ingyenes alap programozási kurzusokat is...még ki kell találni a jó technológiát, hogy teljesen ingyenes lehessen. Másfél éve mondjuk nekik, hogy vegyenek példát India sikereiről. Nekik is sikerülhet. Nem kell egész életükben szolgákként éljenek...jórészt a fehérek szolgáiként. Mert, ha a fehérek elmennek haza, nem marad itt semmi.

Van egy kedvenc mondásom...ha a stratégiai játékban a 30. körben szükséged lesz fára, és azt nem vetted magadhoz a 10. körben, akkor baromira nem lesz fád. 1-2-3-4 év annyira megtanulni programozni, hogy abból pénz is legyen. Tisztában vagyunk vele, hogy ez nem a tömegek útja, talán 10-20%-a az embereknek...de ha minden családban csak egy lenne már most is, aki mondjuk az EU-ból keresi a pénzt... Ezt a válságot már bebukták, vége. A mai nap már nem erről a válságról szól, hanem a következőről meg az azutániról, mert mindig lesz egy következő. Ha nem recesszió, és nem vírus, akkor földrengés és vulkán, esetleg helyi felkelés...valami mindig lesz.

Ilyesmi itt most az élet.

Szólj hozzá

Indonézia Bali Sanur COVID-19