2019. okt 23.

Egy műanyag élete - amiről a sipákoló tinik nem beszélnek - Bali

írta: chxxx
Egy műanyag élete - amiről a sipákoló tinik nem beszélnek - Bali

Mindenkinek más-más élményei és benyomásai vannak azzal kapcsolatban, hogy a világ merre is megy pontosan. Egy csoport azt gondolja, hogy ez jó üzlet, és némi riogatással sok pénzt lehet keresni az esetleges ökológiai válságból. Mások azt gondolják, hogy ez egy nagyszerű alkalom sínekhez láncolni magunkat és mérgesen kiabálni, mint az Angry Birds-ben, mert akkor sokan figyelnek majd. Megint mások azt gondolják, hogy mindenki felelőtlen volt eddig, és eljött a világ vége meg a kihalás ideje, úgyhogy kár már bármit is csinálni.

Hogy kinek lesz igaza, azt egyedül az idő mondja majd meg. Mivel ezzel a területtel foglalkozok itt kint, gondoltam, mesélek egy kicsit arról, hogy mi történik a háttérben a műanyagok életével és munkásságával. Ígérem, hogy nem fogok eltorzult arccal sipítani közben. :-)

Vegyük az alap problémákat:

1) A műanyag olyan, mint a csótányok. Amikor már minden kihalt már, ők akkor is ott fognak úszkálni és napozni az óceánok tetején.

2) Le lehet váltani sok funkciójában, de lehet, hogy néhányban nem (idővel meglátjuk), mert amúgy szenzációsan megold problémákat....na, mivel annyira ellenálló.

3) Egyre drágább előállítani egyes verzióit, és a cégeknek is megérné, ha a hulladékkal tudnának mit kezdeni jó pénzen.

Múlt héten volt a Jakartai Nemzetközi Expo keretében az első Visegrádi Országok - Indonézia Fórum, amire a külképviseletek és politikusok mellett szép számmal jöttek zöld cégek is. Találkoztam több céggel, akiket érdekelt, hogyan lehet a fel nem dolgozható hulladékokból betont csinálni, el is kezdtük feltérképezni a lehetőségeket.

jakarta_resize.jpg

Két cég tevékenységéről szeretnék mesélni most. Minden megoldásnál a két legfontosabb kérdés: a meglévő értéklánchoz képest mit tud jobban, és mennyire skálázható nagyobb területekre is később. Nálunk egyszerű az élet, mert ha valamit össze lehet gyűjteni és le lehet darálni, akkor betont tudunk belőle csinálni a helyszínen. Viszont a szelektált újrahasznosított műanyag élete ennél jóval bonyolultabb.

Az egyik szociális szervezet a W4C - Waste for Change. Az ő céljuk a szemétlerakók mentes élet megteremtése. Napi 7.000 tonna hulladék érkezik a Jakarta melletti Bantargebang lerakóba, és ez csak egy a nagyon sok hely közül. Itt jön az, hogy egyszerű számok mennyire nem jelentenek semmit elsőre. 7.000 nem nagy szám, nem? Kb. 500kg/m3 sűrűséggel számolva (kemény műanyagok kb.), ez 14.000 m3 térfogatot jelent, ami 10x40x35 méteres kocka, ez egy 10 emeletes panel háztömb. Naponta. Éppen ezért ők éttermek/cégek/hotelek stb. hulladék menedzselésével foglalkoznak, hogy a "temetőbe" minél kevesebb termék kerüljön.

bantar-gebang-akan-disulap-jadi-tempat-wisata-p5feg0rogg.jpgForrás: https://img.okezone.com/

Három szintje van a hulladék-szint csökkentésnek:

1) Ne jöjjön létre: A meglévő szokások, anyagok és termelési eljárások áttervezésével meg lehet állítani vagy csökkenteni lehet a kibocsájtott hulladék mennyiségét, vagy azt lebomlóra lehet cserélni. Ez oktatást, kutatást, dokumentálást és főként költség-hatékony megvalósítást igényel. (W4C ezzel foglalkozik)

2) A másra le nem cserélhető anyagok visszaforgatása hulladékból alapanyaggá a megfelelő ösztönző eszközökkel. Különösen akkor jó ez, ha az adott anyag visszaszerzési költsége azonos/alacsonyabb, mint az új anyag beszerzésének a költsége. Ilyen például az üveg visszaváltás intézménye.

3) A már kijutott anyagok begyűjtése és feldolgozása. Tengerparti/városi szemét felszedése, csoportosítása és szállítása a felvevőkhöz. Ugyanez nagyobb méretben, amikor a tengerek felszínéről szedjük össze a szemetet, és a legutolsó fázisa, amikor egy szemét-lerakót dolgoznánk fel, végig szelektálva a már korábban létrehozott kupacunkat...egyfajta ipari guberálás. Mennyi erőforrás lehet egy-egy ilyen helyen?

A második kettővel foglalkozik például az Eco-Bali (a szigeten) és a Plastic Bank (világ méretben). A cég logisztikai vezetője elmesélte, mik a megoldandó problémák a műanyag hulladékokkal. Röviden: a vevő egy fajta hulladékot szeretne venni, mint alapanyagot, míg a keletkezés helye szétszórt és vegyesen van minden, benne néhány hal darabbal és makarónival. A Plastic Bank egy piacszervező cég. Egy telefon applikációval megoldják azt, hogy a parton sétáló szemét gyűjtögető emberek nyilván tudják tartani azt (5-20Ft/kg), amit eladnak a szemét gyűjtő lerakatoknak, akik ezt szortírozzák, tovább adják a nagy feldolgozóknak, akik tovább adják a regionális feldolgozóknak, akik ebből előállítanak azonos típusú darabkákat (pellet), ami nagy mennyiségben már alapanyag lehet olyan végső vevőknek, mint a Henkel, Aldi, DM és társai. Az app lehetővé teszi, hogy innen a PB-n keresztül vissza juthasson egy kevés digitális pénz jutalom a gyűjtőkhöz, akik a rendszerben lévő boltokban élelmiszerre, oktatásra és akár kp-re is válthatják a megszerzett pénzt egy blockchain rendszerrel a háttérben. Az "üzlet" lényege, hogy az összes költség: gyűjtő, tisztító, szortírozó, szállító és szervező ne legyen több, mint az alapanyag új beszerzési ára. Ebből keletkezik az úgy nevezett Social Plastic, mint alapanyag.

Meg is állapítottuk, hogy ezek szerint három fajta szilárd hulladék és ezzel kapcsolatos problémakör létezik:

1) az olyan termékek, amiket ezen a rendszeren keresztül is költséghatékonyan el lehet adni valakinek. Ezek a "vonal feletti" hulladékok. (ld. Eco-Bali poszt, ott van egy táblázat is).

2) az olyan termékek, amelyeket most nem gyűjtenek össze, elsétálnak mellette a parton, mert "nincs értéke", vagy túl drága lenne feldolgozni az 1) módszerrel.

3) az olyan hulladékok, amiket nem lehet semmilyen módon újra hasznosítani (kompozit anyagú, vegyes, szennyezett, sós vízi, stb.)

A jó hír, hogy a rendszer adott, él, működik, és azzal, hogy betont lehet belőlük készíteni, a "vonal alatti" területekhez értéket rendelhetünk (ha jó a matek), és megnövelhetjük a visszaforgatható hulladékok mennyiségét egy együttműködés keretein belül. Már csak ki kell számolni mindent és kötni rá egy szerződést.

A világ cégei, aktivistái, országai jelentős erőfeszítéseket tesznek azért már ma is, hogy megoldják a problémát. Az eddig létrehozott kárt eltüntetni nyilván nem lehet, de a folyamatos átállással meg fog szűnni a probléma jó része...idővel...és sok munkával.

Személyes véleményem, hogy ettől még a világ történelmében több ökológiai katasztrófa volt már, ami alkalmanként a teljes faj populáció 80-95%-át kiirtotta, aztán mégis itt írom ezt a posztot. Ha valami nagy gáz lesz mégis a végén, akkor abból egy sokkal erősebb következő időszak lesz az eredmény...mint mindig. Addig is, tegyük meg, amit lehet...

Szólj hozzá

Indonézia