No, ismét itt, kicsit sok volt a tennivaló az iskolák látogatásával, és mindig lemerült a gépem, mire odaértem volna, hogy blogot akarok írni.

A hulladékból-betont ügy keretében találkoztam egy helyi céggel, akik hulladék feldolgozással foglalkoznak, és egy újabb képet festettek a témáról, ami kicsit eltér az eddigiektől.

Közismert, hogy Balin az egy négyzetméterre jutó hulladék tud kettő lenni az év egyes időszakaiban. December-április között jön az eső és lehordja a sok szemetet az utakról a tengerbe. Ekkor a Kuta-Canggu oldalon szinte nem lehet a vízbe menni, mert minden úszik benne, és a baj elkerülése miatt szerveznek néha önkéntes szemét-szedési akciókat, amikből egyre mi is elmentünk:

Ahhoz, hogy a hulladék ne jusson a vízbe, első lépésként nem kell legyártani, aztán nem kell odaadni az embereknek, végül pedig nem kell eldobni. Ha meg már igen, akkor csoportosítva gyűjteni kell és megpróbálni újra hasznosítani. Pár cég foglalkozik ezzel Balin, ebből a legnagyobb az EcoBali.

Az ügyvezető elmesélte, hogy milyen sok típusú szilárd hulladék van a szigeten és létezik-e ezeknek olyan életciklusa, amiben van pénzért vevő az út végén. A következő képen láthatóak a fajták. Amit mi "műanyagnak" hívunk és a többség esetleg meg tud különböztetni kettő fajtát, az üzleti szemmel nézve 8 csoportba osztható és ezek annyira nem azonosak, hogy csak válogatva lehet őket eladni a piacon (középső tábla). Egy másik kupac az italos dobozok (balra) a belső bevonatuk miatt, és az újra hasznosítható papírok (jobbra). A végé meg a jól felismerhető fém-hulladék (italos dobozok és konzervek, meg persze az üvegek külön). Lehet tippelni, hogy ebből mennyit lehet pénzért eladni úgy, hogy még gyűjtés és válogatás után is megéri a cégnek?

Az érdekes az, hogy a középső táblán a lenti PP/PS és Residual feliratú hulladékon (lenti kép) kívül az összeset el tudják adni valakinek. Itt jöhetünk be a képbe mi, hogy azokból is építkezési betont csináljunk.

Havi 5-10 tonna mennyiségben érkezik hozzájuk csak ezekből a fajtákból és napi nagyjából végtelen mennyiségű további hulladékot dolgoznak fel, ami a sziget termelésének szerintem nagyjából talán a 0.1%-a lehet. A környéken nagyából 1.000 cég és lakás szállít hozzájuk szelektíven hulladékot. A többi? Vegyesen rakja a kukába, amit lapáttal hánynak fel a kukás autóra, és visznek a Sanur és Kuta között található hulladék lerakóba.

Aki járt már az tengeri autópálya lehajtónál, és nem volt felhúzva az autó ablaka, és nem volt az egész autó egy nylon zacskóba becsomagolva, aminek a tetején egy légszívó egy tartályból nyomta be a tiszta levegőt, az tuti érezte már a hegyekben álló kuka szagát. Na, ez a szag van itt is, pedig a gyárban már nagyon kevés szerves hulladék érkezik.

Nem meglepő módon, mondta is a hölgy, hogy a munka kihívás és nehezen találnak embereket a feladatra. Sajnos nem tudok szagmintát csatolni, de talán jobb is. A megbeszélés után rakéta sebességgel távoztam, és dugtam az orromat a motor kipufogójának (ehhez képest) semleges illatai közé.

Majd folytatjuk együtt a beszélgetést a helyi önkormányzattal, mert ha valamilyen közösségi hulladék-felhasználási programban gondolkodunk, aminek a vége ugyebár valamilyen építőanyag lesz, akkor vélhetően kell majd egy begyűjtéshez értő szervezet is...meg a kormányzat. Érdekes lehet nap mint nap oda bejárni dolgozni...elismerés nekik!